calacitra

Ahogy azt már írtuk, a Dr Cabbie nem a legindiaibb dalokról lesz híres. Így ehhez tartva magunkat már nem is lepődünk meg azon, hogy ilyen és ehhez hasonló filmzenékkel találkozunk Sidharth Shuaas tollából pl. 

Jóllehet most a Maula Mere esetében Mustafa Zahid legalább próbálkozik és küzd az elemekkel hősiesen, hogy valami desit is ültessen a fülekbe, ha már félig made in India a Salman Khan film, de kihagyja a ziccert, és ettől egyáltalán nem jön ránk a desi filing. 

Az e havi Maxim különkiadás címlapján feszít a színésznő, akit hamarosan a Tamanchey moziban láthatunk. Lapoznánk.

Hat nap múlva Indiában volna lenni jó. Akkor mutatják be ugyanis Homi Adajania filmjét. Ami a Finding Fanny lesz, és olyan, amilyen még egy az idén biztosan nem. Már a trailer is ezt éreztette, de a dalelőzetesek (amik direkt plusz képkockákat nem fednek fel) csak még jobban, hogy itt valami egészen különös, páratlan utazásra van kilátás majd valahány percben. Picit amolyan Vishal Bhardwajos beütése van talán, de a fene se tudja, már nagyon nézetné magát. Most azonban a Mahi Ve pörög-forog a megszokott figurákkal. Veeeeeeee.

Mondják, az internet jó biznisz. Ezt azok a fiatalok is osztják, akik Mumbaiban ebbe fektetnek aztán bele a Sonali Cable c. moziban. Jelige lehetne, hogy széles sávat mindenkinek. Meg hogy a kis emberek nagyot mernek álmodni. De csak egészen addig, amíg meg nem jelenik, keresztezi az útjukat Anupam Kher. 

Charudutt Acharya rendezésében elkészült film október közepén kezd a vásznon. Komolyabb arcok, húzónevek nélkül. Anupamot leszámítva (meg a soundtrack szezőit). Hiszen Rhea Chakraborty, vagy Ali Fazal még inkább a bé ligában játszik. És egyelőre nem látom azt, hogy ettől a filmtől ez megváltozna. 

Mert igaz, hogy a történet nem bw hétköznapi, ez jó, de a trailer meg az, ez meg nem jó. Ergó elhiszem, hogy van több ennél a Sonali Cable-ben, de hogy ez (a hipotézis) nagy vásznat nem ér egyelőre, meg megannyi rúpiát, az fix. Hajrá tehát dalelőzetesek, rajtuk a sor.

Tegye fel a kezét, aki hitte vagy gondolta volna a Khoobsurat trailer után, hogy az majd ilyen dalokkal, dalelőzetesekkel fog operálni a végén. Mert tessék, a melodramanak meg lefőtt a kávé.

Sneha Khanwalkar, a zenei rendező a felelős, aki egy olyan multikulti soundtracket biggyesztett a filmhez, hogy azt tényleg senki nem látta előre jönni. Sőt még fura furán vállalható is. De érthető, ha valakinek pont nem. Kell hozzá aprócska beütés meg mazochizmus.

Ez utóbbi főként bw telefonközpontú dalaira igaz. A Maa Ka Phone is egy, a következő a sorban. Ami első fülre nem igazán győzött meg, de valahogy a betéttel együtt már eladták és nem volt visszaút. Nyilván a Hello Hello szinthez még ez is kevés. Az instant get, klasszikus, egyszóval a telefonos ügyfélszolgálatok himnusza, felterjeszteném arra simán.

u.i. És akkor a legvárósabb  Preetet  még nem is láttuk.