calacitra

Csak összeszedi magát a SEL is végre. Lehet ehhez pont Shruti Haasan kellett, aki színésznő létére most énekesi babérokra tör, és jócskán kiveszi részét az így, vele együtt az egész jóra és hangulatosra sikeredett Alvidaból, a D-Day legújabb dalából. Aminek promójához van most szerencsénk a továbbiakban.

De azért nézni is érdemes, nagyon romantikusos, miközben én már alig tudok egy helyben nyugton maradni, mert annyira várom, hogy jöjjön már inkább, legközelebb az a dal, amit a trailerben lőttek el. Az előzetes is rendben volt, de csak a zene miatt több tucatszor játszottam vissza, újra és újra. Első fülre szerelem volt.

Addig azonban pörögjön az Alvida, Shrutival, akiről tudtuk, hogy énekelget, de hogy ennyire szép hangja is van mellé az meglepetés volt a javából. Legyen nektek is, ha bár most elárultam magam, és őt is egyaránt.

Biztosan kérdezték már sokan, de én még nem: Sherya Ghoshalnak hogy lehet ilyen csudaszép hangja? Ezt a Bhaag Milkha Bhaag dalt is úgy bearanyozza, hogy nehéz rosszat mondani róla ezek után. A fránya vigye el. Pedig van mikor, ő is kevés, a dal, a dalszöveg nem találkozik össze vele, nem passzol hozzá igazán, de itt az O Rangrez refrénjében megint nagyot dalolászik. Hm, nagyot??? Nem a legjobb szó rá, mert egyáltalán de nem hozza és énekli le a csillagokat, csak úgy tipikusan shreyaghoshalosan varázsol, ahogy azt szokta. KirályNŐ.       

Régen volt már Lootera-hír itt, de az igazság az, hogy a filmet azért kint már javában promózzák, marketingelik, ahogy és ahol csak lehet. A főszereplők például elmennek ilyen tévés műsorba, olyan rádióba, interjúznak, utaznak, válaszolnak ugyanarra a kérdésre már 6768332. alkalommal is, de hát ilyen ez a bwfilmszakma. Ebből nyilván mi keveset látunk, érzünk, nem jön az le, ide át, hogy mennyire komoly meló is ez,  de az. Mert a forgatás egy dolog, oké a legkomolyabb része a filmgyártásnak és készítésnek, de ami utána van azzal is meg kell -tudnia- birkóznia a színésznek. A folyamat ma már nem áll le ott, hogy felveszik az utolsó képkockát és 'csapót'-papot intenek egymásnak.  

De mialatt végigjárják fél Indiát, még mi is kapunk egy-két dalbetét előelőzetest, minél többet, ahogy csak egyre jobban és egyre közeledik a film bemutatója. A Lootera zenefelelőse ugye Amit Trivedi, aki nem kreált ezzel a koronggal valami felejthetetlen, zseniális évzenékben gazdag scoret, viszont oké mindenki megtalálja benne azt, ami neki tetszik. Nekem pl. ez egészen rendben is van, csak az kár, hogy az ilyenekből kevés jutott a soundtrackre. Pici csalódás ez Amittól, de a film még megmentheti a bőrét.       

Nyílt titok, hogy Rakeysh Omprakash Mehratól én el vagyok szállva, teljesen odáig vagyok, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy eddigi rendezéseiből mind a Rang De Basantit, mind a Delhi6-ot a bw filmtörténelem legkomolyabb, legminőségibb, legindiaibb alkotásainak érzem. Úgy tekintek ezekre, hogy nélkülük tényleg szegényebb lenne bw, ami nagy szó, de van is miért ilyen és ehhez hasonló magasztos jelzőket leírni akkor, amikor ROM-ról beszélünk.

Aki szerencsére, szerencsénkre nem csukta össze a rendezői székét és tette fel a padlásra evör, hanem visszatért 4 év után a nagyjátékfilmek színpadára, mert el akarta mesélni azt, amit mindenki tud és mégsem Milkha Singhről, a futóról. Tehát a BMB személyében most egy életrajzi filmet láthatunk tőle. Ami oké jó döntés, fura is lett volna, ha maszalat vagy valami romkom egytucatot csinált volna éppen. Rendben is vagyunk.

Azt is tudjátok, elmondtam már, hogy számomra az év legjobban várt filmje lesz ő, a BMB, aki július közepén mutatkozik be majd a nagyközönségnek. Ez elsősorban ROM érdeme, miatta van, alakult ez így ki, másrészt Farhan Akhtar miatt, aki bár későn (mármint a korához képest) kezdte bw színészi pályafutását, de Javed Akhtar fiaként annyi tehetség szorult beléje, hogy csak sírni lehet a mai napig miért nem korábban már.

Ő az a fajta a filmiparban, aki majdnem, vagy biztos is, hogy előbb rendezett, és csak utána váltott, kezdett el színészkedni és lépett a kamera elé. Szerepeit egytől-egyik nagyra tartjuk. Nem volt sok, ahogy említettem fentebb, de ki ne emlékezne a Rock On-ra, ahol rocksztárt alakít és még énekel is, vagy a bolond Imranra a Zindagi Na Milegi Dobaraból. De rendezéseiben sem panaszkodhat, panaszkodhatunk. Most nem mondom, hogy ebben jobb, vagy abban. Mert mindkettőben. A Dil Chahta Hai alapjaiban változtatta meg a bw filmkészítést, új színt hozott a bromance formulával, amit azóta is sokan követnek. De ha erről nem, a Don szériáról már biztosan ismerős lehet. Az elsőt (remake) és a másodikat is ő neki köszönhetjük, és igazán köszönjük.

Szóval két ember, akik párosa nagy dolgokra hivatott, elég csak kiindulni abból a múlt, referenciacsomagból, amit felvázoltam most az imént. És csak remélni tudjuk, visszafogva minden elfogulságunkat, hogy ennek majd mi leszünk az igazán nagy nyertesei. Jóllehet hazudnék akkor, ha azt mondanám, hogy ez a trailer annyira meggyőző, vagy mérvadó lett volna most itt lentebb, de ROM-ot ismerve mégsem félek attól, hogy elszúrná. Vagy csak én nem akarom.

Ami azonban fura, és még jómagam is meglepődtem, hogy bár biopic, a nevében is benne van, tudvalevő, de mégis csak nem egy futóról fog szólni elsősorban a BMB, hanem egy emberről, akinek mint azt az előzetes is sugallja voltak démonai, akikkel küzdött, és nem is a méterekkel. Ehhez biztos jobban utána kéne olvasni, az életének. De tök fölösleges is, mert két hét múlva úgyis kiderül minden. Futás utána.

Siddharth Sangeettől (is) érkezik majd a Nasha filmzenei korongja. Amiből egy darabot, pontosabban annak a promóját hallgathatjuk meg most. Ez a Tera Nasha, ami egy nagyon habkönnyű, lágy, mézesmázos szerelmi dal.

Olyan egyszerű, de azért nem nagyszerű. Mászik is meg kúszik feléd-beléd, viszont egyelőre nem tud úgy magához bilincselni, mint Poonam Pandey, aki a történet szerint elcsavarja egy fiatal fiú fejét.

Még maradok, nézném továbbra is a trailer után, de azért oké, ebben a dalban is benne van a plusz, ami lehet a filmben fog majd kamatozni.