calacitra

Az igazság az, hogy ez most nem úgy sikerült, ahogy talán azt szerettük volna. Ennél bizony az első negyedév jobban harapott, nagyobbat markolt, és többet, sokkal többet mutatott dalban mondva el. Mindenképpen egy visszaesés a második negyedév, annak össznépi bw filmzenetermése.

Elég csak a lejátszóra pillantást vetni, és szembeszökő, hogy kevesebb, mint 10 olyan zenét sikerült csak beválogatni - az első egy tucatjához képest, ami megállja a helyét ebben a hónapban, a többiekhez viszonyítva, azokkal szemben.

De persze a havi mérleg egy dolog. Az csak a kezdet. Hiszen, ami fontos, sokkal fontosabb ennél - az adott dalra nézve, az az, hogy ide beválogatva komoly esélye lehet arra, hogy később, az év végén ő legyen majd 2013 legjobb filmzenéje. Ami a mi szava járásunkkal élve, egyszóval: Az Évzenéje. 

És bármennyire húzom a szám szélét, vagyok csalódott a sok felsülés miatt, mert tudom, hogy van egy dal mind felett ebben a kilencben, aki ott lehet a végén, a végelszámolásnál a legleglegeslegjobbak között. Számolni is kell vele, halálkomolyan, és ha másért nem, ezért megérte végigszenvedni azt a sok audiokacatot, ami jött és jött és ment is fülön át, keresztül-kasul.

Azonban rajta kívül a többiek, a többi nyolc előtt is nyitva áll az ajtó. Hisz nem hiába, érdemtelenül jutottak el ők is ide. Kaptak egy nagy adag sanszot, amit maguknak is köszönhetnek nyilván. Mert ennyire jók, tapadnak, fülzsírtépnek, twistelnek, megénekeltetnek, megtáncoltatnak vagy éppen elgondolkodtatnak, és elrepítenek máshova. Ettől igazán bw ez a bw. Ezért is szeretjük. 

Mivanmég? A dalok előtt meg kell állni itt egy felsorolás erejéig a legjobb soundtrackeknél. Akik minden egyéb kommentár nélkül a következők lettek a második negyedévből: az első helyen a Go Goa Gone, a másodikon a Yeh Jawaani Hai Deewani, a harmadikon pedig a Nautanki Saala filmzene albuma, korongja végzett. Szuper.

Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell. Itt vannak, megérkeztek 2013 II. negyedévenek legjobb bw filmzenéi a dragontape közreműködésével. A lista személyre szabott, irtó szubjektív, szóval így tessék nekifülelni. Iszkoljatok hát.   

A júliusiban keressétek, lapozzátok. Addig meg itt van hogyan is készült. Igazából azért is posztolhattam volna, mert 2011 után újra bw filmben fog szerepelni, de persze nem azért tettem elsősorban, inkább a látvány miatt, ami önmagáért beszél. Eyecandy.

Ez itt és most a reklám helye. Nézzétek, meg vegyétek.

Unalmas és lassú - írják ezt sokan a pár napja vetített Looterara. Ami már csak azért is vicces, hiszen tudjuk, hogy az indiai aktív közönség tényleg nem ehhez, az ilyen fajta romantikushoz van hozzászokva, így érthető miért mondják azt amit. Nyilván az se elképzelhetetlen, hogy ebben az esetben igazuk van, és fején találták a szöget.

Viszont egyúttal azt sem szabad és lehet elfelejteni, hogy Vikramaditya Motwane, a rendező korábbi munkája az Udaan se volt szélsebes, és történetgazdag, és maszalakistestvér, mégis egy örökzöld, egy klasszikus lett belőle, amire szívesen lehet emlékezni, és újra elővenni akármikor. Meg aztán várható volt, hogy itt sem fog kapkodni, hanem megint egy egyedi, egy unikum képkocka-néznivalóval áll elő. Pontosan olyannal, amilyen az Udaan volt, és amilyennek lefestik azért a Looterat is néhányan. Várjuk nagyon nagy szeretettel.       

Sárgaságom.

Anurag Kashyap meg gondolt egyet, fogta a tavalyi Gangs of Wasseypur főszereplőit (Nawazuddin-Richa-Huma), meg Neeraj Ghaywan, Shlok Sharma, Siddharth Gupta, Anirban Roy és Rohit Pandey rendezőket és hozzájuk adott egykétháromnégyöt történetét olyan Bombay Talkies módra, kis rövid sztorikkal, szkeccsekkel, csak underground szinten, nem olyan szépen bemutatva. Ja hogy ezt honnan tudom? A trailerből. Onnan. Azt is mutatjuk majd. Addig viszont itt a Shorts plakát, az is szemrevaló.