calacitra

Irány a minőségi kontent adagolás.

Miközben Shah Rukh Khan egy shahrukhkhanosat eresztett el az említett helyen. Amúgy a fene se érti miért nem védette már le ezt a mozdulatot, hogy ez az ő véd és stílusjegye legyen, mert erről lehet csak igazán megismerni.

Ami meg bw-ot illeti, picit uborkaszezonját tölti. Ilyenkor az a hír, hogy nincs hír. Vagy ha van is, az nem érdekes, vállalható, és posztgyanús. De szerencsére a calacitra ebben segít, hogy csak a legjobbat hozza ki belőle. Meg belőled. Meg belőlem. 

Kezdjük.     

Ha már Shahid Kapoor nem ért rá vagy nem akarta, akkor egy Sushant Singh Rajput is megteszi. A fiatal színész miután a Kai Po Che alakításával mindenki szívébe belopta magát, most egy még nagyobb esélyt kapott, az élettől, bwtól, Shahidtól, hogy újra megmutassa magát, mert ugyanis ő lesz generációjának SRK-ja, akárki meglássa. De ha ezt nem hiszitek, akkor annyi szent, hogy nagy és fényes és jövő áll előtte, szóval ideje megtanulnom a nevét leírni helyesen, ha már gondba vagyok vele, akárhányszor meglátom, vagy olvasok róla.

Itt és most, a Shuddh Desi Romanceban egy kisvárosi mondhatni tipikus önjelölt romeó öltözékébe bújik, akinek egy nő nem elég, neki kettő kell. Ők a nők lesznek az egyik oldalról Parineeti Chopra a másikról (a debütáló) Vaani Kapoor, akik mit sem sejtenek arról, hogy már hárman vannak párba. Ami valljuk be, nem egy ideális kapcsolat minta és példaképe. Azt meg hogy mi történik ez után, azt csak a SDR tudja megmondani. Fogja is, csak már az ősszel, majd szeptemberben. 

És a trailer az milyen?

Verdikt. Az unikum, egyedi teaserek után némileg csalódás volt. Nem is a színészekkel, vagy élből a történettel van bajom, inkább azzal, hogy nem tűnik ki a tömegből, hiába is a Chak de India írójától, a Band Baaja Baarat rendezőjétől kapjuk. Amikben meg pont, hogy volt valami különlegesség, más íz - vagy így vagy úgy. Míg ez a kisvárosi modern szerelemi háromszögszerű történet sablonosnak tűnik első blikkre. A desisége viszont, maga a képi milliője az tagadhatatlanul többet ígér ennél. Ez is próbálja kihúznia a csávából a sztorit. De sok nézőt nem számolok rá, így se nagyon. Mindig mondom, ne legyen igazam. Márcsak a fenti filmekből kiindulva, ergó azokból akik azt hozták, akik tudnak amit tudnak, és azt talán itt, ennél se hagyták otthon.

Not bad, de egyelőre moziban nem lenne ez kötelező képkocka néznivaló.     

Shah Rukh Khan megmondja. És ha valaki, na ő aztán csak tudja mitől. Érdemes is hallgatni rá, releváns a témában. A színész a Chennai Expresst hozza most alapul, meg öt tippet ad mellé jótanácsba, hogy jegyezzük fel, mert az még jól jöhet bármikor.

Ezt kihagyni, nononono. Én gyorsan vettem is egy üres lapot, és megfogadom valamennyit, amennyi(re) csak tőlem telik. És amennyire komolyan lehet venni egyáltalán ezt a hét percet. Mert alapjáraton fun az egész, konstans dobáltam tőle a szmájlikat.

Még ilyen ígykészültnek is simán megteszi, sok behind the szkéna van benne.

Az Srk-Dee jodi meg félelmetes, hogy milyen jól mutat. Akár on, akár offscreen. Pont ma olvastam egy cikket ezzel kapcsolatosan, ahol az volt a főfőfőkérdés, hogy vajon megismétlődik az a fajta medzsik, ami az Om Shant Om-ban megvolt közöttük, és amiért annyira lehet szeretni azt a mozit. Háát, nehéz ügy. Csak remélni tudom, hogy igen lesz a válasz, és a Chennai Express velük, miattuk (is) fog örökzöld lenni, és hasonló magasságokat elérni, mint azt az OSO teszi, és tette a mai napig.

A legjobb jelenet: 5:09. Nekem ez azóta se sikerül. Pedig baromira menő.              

Felmerül a kérdés, hogy ebben a helyzetben ki érezheti magát kiváltságos(abb)nak. Alia Bhatt vagy a delfin? Vagy a delfin? Vagy Alia Bhatt? Amúgy cukker az egész, úgy ahogy van. 

Az őszintét megmondva nem ez a legévzenébb a Chennai Express albumról. De azért így se kell szégyenkeznie, mert szép darab, egyáltalán de nem húzza le az albumot, sőt, kifejezetten jót tesz neki azzal, hogy ez pofonegyszerű, minden modorosságtól mentes, nem mint a többi olykor.

Amiknél néha úgy érezni, hogy túl vannak spilázva, mert a Vishal-Shekhar is nagyot akart robbantani, hozni valamit, olyat, picit mást, mint eddig. Meg hát a nyomás is ott volt a kezeken, SRK filmről lévén szó és ez érezhetővé is válik.

Ettől eltekintve, ha nem mondtam volna még, a soundtrack fülbarát, a tavalyi AR Rahmani JTHJ-hoz képest sokkal több dallamtapadás-gyanús trekk bújik meg rajta. És én ezek közé sorolom ezt, a Kashmir Main Tu Kanyakumarit is. Hogy miért? Mert kapós. Hogy milyen?

A fogékony hangulata, a plébek énekesek tökéletes párosa, a desivarázsa olyan plusz, ami jól jön a mindennapokban. Van kisugárzása, kellemes, és lehet táncolni rá, a dalszövege is releváns, a Fifty-fifty har situationt pl. úgy megjegyztem, hogy nem is akartam.

A videóról meg még inkább felesleges sorokat koptatni. Abban tényleg nincs hiba. Működik nagyon. Egyszerűen nézeti magát. Még ilyet. Most már komolyan várom a következő dalbetét promót. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a címzenét a végére tartogatják, mégis puskapor és chartbuster szagú.