calacitra

Metaőrülteknek, discolelkeknek és nem utolsó sorban retrohivőknek álljon itt most a Zanjeer legújabb dalbetétje. Amiben Mahie Gill - táncával idézi meg a klasszikust, az eredetit, pár szkéna erejéig, csak sárga ruha nélkül. Mindezt úgy, hogy az embernek tényleg olyan érzése van, mintha elromlott volna a fuxuskondenzátor, és ott ragadtunk volna a hetvenes években. De végülis egyáltalán nem baj. Mert ez a fajta kikacsintás, intertextualitási product placement bőven belefér. Pláne ebbe a moziba, ami remake lesz, és így legalább a gyökereket nem felejti el, azt-azt, hogy honnan jött éppen. Meg hát bw-nak ezt nem is lehet a szemére vetni. Amúgy tetszetős darab, de azért nem erre fogja ropni a násznép majd hetedikén, akarom mondani a nép a táncperketten, Indiában, vagy akárhol.      

A nyár az mindig valami más. Évszakonfelülálló. Amiben több van, mint a többiben. És ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy ki hallott már téli zenékről, tavaszi zenékről, esetleg őszi zenékről, miközben a lehető legtermészetesebbnek vesszük azt, mi sem nyilvánvalóbb, kézenfekvőbb annál, mint amikor a nyári slágerekről beszélünk csak úgy.

Mitöbb listákat is kreálunk hozzá, és megmondjuk, hogy mi lesz a jó majd az év ezen szakaszában, mire érdemes odafülelni, és mitől lesz hangos a táncparkett, vagy akár csak az internet köre. Ha jól megfigyeltétek általában erről is szól a nyárkezdés, hogy mik lesznek azok a bizonyos slágerek, amikkel túl lehet majd élni a három hónapot, a meleget, a nyaralást, a semmittevést, az akármit. Ez eddig oké.

Most viszont jövünk mi és határozottan bontjuk az eddig megszokott formát, csavarunk rajta, és inkább arról témázgatunk, hogy mik voltak ezek.

Magyarul igen, szembemegyünk a trenddel, és arról seringelünk kontentot a nyár utolsó hivatalos napján, hogy mi volt az elején meg közbe. Helllllooooo, what the fish?

Nyilván ez utóbbi nem olyan szerencsés, és buzinagy látogatottságot generáló posztvállalkozás, tudom. Viszont az van, hogy...

Egyrészt bw miatt nehéz lett volna olyan zenékről írni, amik meg se jelentek. Hisz legidelálisabb esetben is az adott filmhez tartozó (film)zenék egy hónappal megjelenés előtt kerülnek csak polcokra.

Másrészt pedig amúgy se tartom hiperszuper ideának a kezdet kezdetén kinyilatkoztató puffogtatást. Már csak azért se, mert a közbe-közbe ismeretlenül nagyot szóló durranások kérdés nélkül felboríthatják a papírformát, amiről azt hittük korábban, hogy az winwin.

Tehát így állunk. Aki Thickeneket, meg Daft Punkokat akar, annak most jött meg, az elkattintási faktor, megengedem továbbmehet. Aki nem, és hezitál, mert valami desire vágyik, emlékezni arra, hogy miről is szólt a fáma, annak jelen pillanatban nincs és nem is lehet jobb választása nézegetni/olvasni,/hallgatnivalója ennél, arra a pár többszörös percre, ami az idei nyárból maradt még vissza.

Persze reklamációt akkor sem fogadunk, fogadhatunk el, ha később a későn érők végül itt és ebben találják meg majd az őszi, a téli zenéjüket. Ebben a szűkre szabott szubjektíven megálmodott tizesben, ahol egymást váltják majd a hindinél-tamilabb muzsikák.

Előjáróban annyit csak, hogy egy kis komment midegyikhez dukál, linkelve is vannak, a végén pedig már pluszba vizuálisan (dal és akár táncbetétek formájában, hol jobb, hol rosszabb minőségben, hol promóanyagban, hol végleges verziójában) tekinthetők meg a szeretett, közkedvelt dragontape alkalmazással összefűszerezve.

Azzal pedig gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy azért akadnak köztük olyanok, akik egy nyárra lettek tervezve, a garanciája addig tart, nemsokára le is jár. Viszont vannak akik mit sem törödve ezzel, tovább húzzák, nem állnak le ennyinél, és fittyet hányva beépülnek az őszi mindennapokba is, mert picit visszacsalják a nyári érzést és emlékeket, vagy mert egyszerűen annyira jók. Ezt már mindenki döntse el magában. Kezdünk. Kezdik. Nyári dallam égeti...

Szerettem volna szeretni, de végül nem sikerült. YOYO meg amilyen jól indult nálam, olyannyira hirtelen kegyvesztett is lett. Mert az utóbbi időben valamiért kevés olyan értékelhető dalbarabot tud felmutatni, amik vírusok lennének azon nyomban. Hol is van már a Brown Rang és sikere, vagy a Cocktail filmzenék? Persze mondjátok, és akkor a Lungi Dance az smafu! Nekem, igen az. Mert egyáltalán nem tartom sokra. Elhiszem, és elviselem, ha valakinek bejön, de azért Honey volt már ennél Honeybb is. Régen minden jobb volt. Ő is. Remélem, mielőbb visszatalál oda, ahonnan jött, nem fekszik le minden felkérésnek, és végre saját munkáit is kiadja lemezestül. Ja meg nem csak hostol, featel állandóan, mert az úgy nem az igazi a YOYO YOLO filing. Ez a címzene pedig nem gyerebe.    

Mi van itt? A posztergyárosok elszabadultak? Whatevs.

Egyszer volt hol nem volt....midőn megpöndörítette bajuszát, a föld is beleremegett. Vagy valami ilyesmi.

A lényeg, hogy ezt se fogjuk bátran megemlíteni akkor, amikor bw legjobb plakátjai lesz a téma. 

Van a jó poszter. Van a rossz poszter. És van a Phata Poster Nikla Hero poszter. Aminek a feldolgozásához, hogy láthattuk e csodát, az év hátralevő része is kevés lenne. Jaj.