calacitra

Egy hét igazi hétindító dalok nélkül. So sad. Mert, ahogy az előbbitől, úgy a Mickey Virus romantikus dalától se szeretnék szerelmes, szerelmesebb lenni. Bárkibe, vagy akár a filmzenébe. És ezen még a látottak se kozmetikáznak sokat. Még akkor se, ha bár helyenként ötletes, már-már szerethető, és trú, de aztán az egész ánblok mégis felejtőssé válik, egyszeri soha nem visszatérő daldarabbá fokozódik le a szememben meg a fülemben egyaránt. Ha nincs más, akkor talán. Különben nem. 

Törvényszerű volt, hogy most itt ez következik majd. Bw egyszerűen ennyire kiszámítható, na. Legalábbis, ami a filmek marketingelését, promotolását illeti. Hiszen, míg elsőre kaptunk valami egészen táncparkettördöge-figyelemfelkeltő önjelölt party himnuszt, addig ez a most érkezett Aye Dil Bata a maga romantikus énjével hozta az ilyenkor szokásos tiszteletköröket, és egyben kötelezőt.

Meg a jól bevált megszokott napi rutint és papírfomát. Egy sima egy fordított. Egy ilyen hangvételű dalbetét majd egy olyan. Amivel nincs is baj. A dallal annál inkább. Mert a kiemelkedő, kimagasló kezdés, első dal után úgy hiányzott ez, mint a 8-1.

És de jó lenne, ha legalább unalmas lenne, mert tudnék valami rosszat mondani rá. De nem az. Vagy az se. Érinthetetlen.      

SHAKE THAT TOOH!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A Vishal-Shekhar is ám ha összeszedi magát, akkor csuda dolgokra lehet képes, ahogy azt a mellékelt és legújabb és egyben legelső Gori Tere Pyaar Mein dal&betét is jól bebizonyítja. Jóllehet ezért nem szenvedtek meg annyira, voltak álmatlan éjszakáik, hogy csak a refrént kigondolják vagy az alapokat éppen, de attól még ez kiberohadtul működik.

És ott is a helye a táncparketten, indokolt, joga van hozzá. Egészen mától kezdve, akár már a hétvége alkalmából rendezett holnapi partykon. Meg a többin, a jövő héten túl és azután is. Legyen is a Tooh minden napi himnusz. Aminek a jelentését nem nehéz kitalálni, a koreográfia segít, meg a szöveg is.

Verdikt. Lényegretörő, kimaxolt, és még az énekesek is adják alá. A látottakban pedig, na abban sem kell csalódni. Desifaktoros, táncos mulatság, szórakoztató szórakoztatás felsőfokon.

Egyébként meg ez a Kareena és Imran elég jó páros második blikkre is. Pedig emlékszem mennyire fura volt először még együtt látni őket egymás mellett, a főszerepben, de aztán az EMAET-ban mégis rámcáfoltak, és nagyon megszerettem ezt a fura jodit. 

Na de inkább most már komolyan tapadjanak azok a vérpezsdítő, táncb hívó dallamok. De vigyázz mert fertőző.

Totototo>>>>> tútútútú 

u.i.: És még mindig van másfél hónap ebből az évből, ha a dalokat veszem. Hajaj. Szóval senki ne igyon előre a medve bőrére, mert lesz itt még kutyavásár. Alig várom.    

Az megvolt már, hogy a trailer a nagy ekézések közepette a 15 milliós nézettséget is átlépte röhögve. Wow. Ami tényleg egy nagy szó bwban, csak előzetesekről lévén szó, meg csak idénre leszűkítve a megjelenéseket. És akkor azt hiszem, ebben nincs ellenfele, már etalonnak is tekinthető. Najó, egyedül még a Dhoomé lehet rá veszélyes. Amúgy pedig a sokadik poszterrel gazdagítottak most minket, amivel ugyanúgy nincs baj, mint a plakáttesókkal.

Ebben tehát nincs hiba, csak azok a fránya zenék lennének ott, amik lehúzzák az összképet. Nyilván annyit nem ront a megítélésén, hogy csak ezért kihagyható lenne a film moziban, de azért, ha csúcsnézettségre tör, arra akar bejelentkezni, akkor így egy mínusszal kell indulnia, sry. Mert ezekhez képest a pl. a Chennai Express zenefelhozatalban maga a tömör audiogyönyör, miközben azért az se emelkedik ki vagy felül a többieken egy éves viszonylatban tematikázva. De a Diwali még vele van, és a saját malmára hajthatja a vizet meg a sikert. A hipotézisem annyi, hogy nem jön össze neki a rekordfelállítás, bár közel lesz hozzá. 

Oké, ez egyik olyan Krrish 3 filmzene, amin nem alszol, mint a buszsofőr a pirosnál. Ki lehet bírni anélkül is, simán a jobbak (van vagy kettő a sokból) közé tartozik. Mármint azok közé, amit az a korong rejt magában. De nem is kincseket, mondottam volt. Elég ebből kiindulni, ebből a zenéből, és már kapisgálni lehet, hogy milyen lehet a többi. Viszont akkor legalább lesz mit nézni, ugye, ha már a fülünkre nem kell támaszkodni közbe. Azért korántsem. Bár a God Allah Aur Bhagwan betét éppen nem is jó példa erre. Mert a Krrishországban, krrishszobrokkal, kiskrrishekkel teli valótlan világba csöppenve már az is izgalmasabb élmény, ha egy kávézót megszállnak a szupererejű emberek csak poénból, promóreklám gyanánt.