calacitra

Egy hete írtam ki twitteren, hogy a Ramaiya Vastavaiya egy akkora guilty pleasure, amiért mindenki elnézést kér magától, ha valaha is azt merte mondani, hogy a remake-készítés bűn és tilos, miért kell az egyáltalán.

Mert ha valaki igazán tudja hogyan kell ezt szakmázni, akkor az nem lehet más, mint pont Prabhu Dhevha. Aki simán elérte azt, megint, hogy egy számomra teljes középmezőnybe (évben, pontban, mindenhogyan) kalkulált bw esti mesét, egy újabb ríméket (*ásít ugye*) tett fel olyan magasra, hogy azt irigykedve nézheti bármelyik indiai rendező, vagy más hasonló sorstárs, aki már próbálkozott hasonlóval.

Egy biztos PD nagyon otthon van ebben, nem hiába nézném meg legszívesebben még 11-szer is akár az RVV-t. De úgy, hogy tudom nem minőségi, hanem baromi szórakoztató. Ami nem is baj, mert pont ilyennek kell lennie egy bw mozinak a szememben. Vissza is adta azt, amit sok film elvett év közbe.

Novembert pedig nem is lehetne jobb kontenttel magunk mögött hagyni, mint a hó legélvezetesebb mozizásának (próbáljátok be, mert olyan nincs, hogy nem) egyik dalbetétjével.

U.i.: Még sok és több PD filmet, meg hogy egyszer rendezze már meg Shahukhot, csináljon belőle olyan maszálá hőst, amilyen lennie kell. Nem ilyen csennaiekszpreszesen, hanem prabhudhevasan. Mert az látszik, hogy még a leáldozóban lévő Shahidból is kicsiholja a tűzet, míg az újonc Girish Kumart is úgy bevezette bwba, mintha évek óta ott lenne már.    

Arnoldmentes, de annál Badshahtelibb ez a Terminator, 2013-ban, november utolsó napján. Kell is, kellett is már egy ilyen évben, év után, amikor YoYo Honey Singh se találta meg a számításait, és tudott volna csillagsávos csoda muzsikát lehozni az égről nekem ide. Hiánycikk is már a jó punjabi melódia, ezért is különösen earporn ilyet hallani most, mint ami Sherry Kaiméknak összejött. Lehetne pacekosabb, nem olyan tucat meg minden, de hiába tudja ezt az eszem, hogy messze van az igazságtól, a testem csak nem figyel erre, inkább csápol konstans, akárhányszor is megjelenik a lejátszó élén. Twiiiiiiiiiiiiisteljük. Buli van. Durvaság.

A film, amiben Soha Ali Khan bikiniben -lesz- látható. Ugye. Ugye.

Amúgy pedig Samir Tewari rendezi, azki, Arshad Warsival a főszerepben. Jópofa vígjátékként vezetik fel, csak valahogy pont a poénok hiányoznak belőle eddig. A történetről meg majd traileridőben mesélünk, nem is derül ki sok minden, szóval hátrébb az agarakkal, lehet ez még akkor és onnantól fogva sokkal jobb is.

De azért mint 2014 első bw filmjétől többet várnék, főleg azok után, hogy idén a Table No 21 tényleg magasra feltette a lécet, tökelőször, oly emlékezetesen. Fel is van adva a lecke a Mr. Joe B Carvalhonak, amiről per pillanat nehezen tudom elképzelni, hogy hasonló zseni mutatványra lenne képes, de ne legyen igazam. 

Ez tutkerály lett. És még szebbeket is mondanék rá, ha nem tudnám, hogy Priyanka is része lesz a mozinak, hiába nem mutatták most. Ami hát azt jelenti, hogy ebbe az ígéretes vezérsztoriba, mellé, amit Irrfan Khan elnarrált, és vizuálisan is megcsodálhattunk, biztosan a szerelem is megérkezik előbb vagy utóbb. Pedig nem kéne, nem is hiányzik, anélkül is mókacunami lenne a javából, a teaser a tanúm rá. Azokkal a régi 70-es évekkel (banglades kivívja függetlenségét), YRF logó alatt, némi Gangs of Wasseypur beütéssel, szénmaffiázással, akciósággal, a Jai-Veeru párossal: Ranverral és Arjunnal a főbb szerepekben elég is arra, hogy jövő februárban kötelező képkocka látnivaló legyen a Gunday. Jó lesz ez, meglássátok.    

A Ramaiya Vaastavaiya a másodvirágzását, és aranykorát éli a napokban, úgy fél évvel a bemutató után. Hiszen amellett, hogy a tévében (indiai Zee tv) is szemügyre vehető már Prabhu Deva egyik idei bw feldolgozása, pontosan mától dévédén is bezsákolható, plusz mashup is készült hozzá, belőle, azokból a bizonyos filmzenéiből, amit a Sachin-Jigar szerzett. És amik olyan jók egyedül, külön-külön, hogy azt így ilyen formában lehetetlen küldetés elkótyavetyélni. Lenne. Véljük mi. Mert hát Dj Chetasnak sikerült, mégis, valahogy. Az egyik leggyengébb próbálkozása ez a mashup eddig házon belül. Nem fülsértő, de még a hétfőn beköszöntő tél gondolatával is jobban megbarátkoztam, mint ennek a hallgatásával.