calacitra

Ho...ho...ho...woooh.

Ali Zafar varázslat, a harmadik rész. Az most már szinte teljesen biztos, hogy a pakisztáni énekes a LPNY filmzenei korongjával valami mást hozott a bw zenei palettára, mint az a megszokott ott. Olyat, ami nem feltétlenül hibátlan és kiváló minden egyes trekjében, de egyszerűen jó hallgatni. Még ez a hohozás is hogy szól, úgy, ahogy a világon máshol sehogy. Mész és kedved van neked is világgá üvölteni. A videó meg képkockáiban tartalmaz új szkénákat, szóval nem csak a zene miatt érdemes figyelni rá füllel, hanem szemmel is csekk neki. 

Nagyon görög a helyszín, sőt még a dal is vállalható hozzá. Láv szong, Shreya Goshal énekkel, miközben a kamera forog. Az igazság az, hogy elnézegettem volna még. Pedig nincs benne nagy kulisszatitok, ilyen vicces vagy elképedős dolog, nem is nagyon árulkodnak róla, hanem csak egyszerűen azt mutatják, ahogy készült. Ez is a legjobb része. Egyik pillanatban még 123 és látod, ahogy a kamera elindul, a következőben meg már ott a kész jelenet. Szép.   

A Jodi Breakersből remix verzióban tálalva. Mert annyira jó? Nem igazán. 

Komolyan mondom, hogy erről a filmről teljesen elfeledkeztem már. Pedig nem akartam. Nem direkt volt. Talán ez a trailer most miattam is született meg. Hogy ne mondjak és szokjak le róla még idő előtt. Jodi Breakers iz go bek.  

Ha a VDM megvolt, akkor jöhet is ez. Itt és most a címadó dal következik, amit eléggé szeretünk, kapja meg a maga promo videóját. És érdemes is megnézni, mert a tánc ellenére nem lett egy bw hétköznapi darab. Friss, fiatalos, ötletes, kreatív, tu tu tu ruru tu.