calacitra

Ezen se gondolkodtak sokat. Kuch Kuch Hota Hai egy az egyben.

De mégse lopás, direkt képi intertextualitás analógia. Utalnak egyszerűen arra, hogy az ő történetük is valami hasonló lesz. Csak öregebb verzióban.  

Sanjay Leela Bhansali húgának első rendezésében a fiatal, jóképű szerelmes párocskák helyett meglepetésre, szokatlan mód, középkorú és valóságosabb, élethűbb figurákat mutat meg, akiknek bw kedvenc rögeszméjét meséli el, a szerelmi történetüket. 

Első blikkre azt kell mondjam: aranyos, vicces, és szórakoztató. Annak tűnik. Azonban az a probléma vele, mint Tom Hanks romantikusaival, ki fogja ezt megnézni, könyörgöm. Még szerencse, hogy Indiában a sztárok sztárok, egyedül is képesek hit-et csinálni. Jelen esetben ez Farah Khan lesz, rajta múlik-veszik el majd minden. Hiszen Boman Irani egy Boman Irani, régi motoros, szeretjük, de csak miatta nem ülünk le elé megnézni a filmet, az száz.

Ezeket a sorokat gépelve azonban tudod most mi jutott eszembe? Hát a Cheeni Kum. Oké, ott Big B húzónév volt, nagyobb mint BI és FK együtt meg idővel lapos lett és túl is húzták, de eszméletlenül szerethető volt. És kábé erre hajaz, plusz ilyen korú emberekről mesél a Shirin Farhad Ki Toh Nikal Padi. Ami ha végülis tudja ezt hozni, mint a Cheeni, akkor még akár jó is lehet. Bár sok pénzt nem tennék rá.        

Verdikt. Egy méjbit azért mondanék rá, arra a kérdésre, hogy a megfogom-e nézni. Bele-belepillantok majd, az esélyt a CK után szabadon megkapja, habár tényleg nem vett le a lábamról. Ez itt. 

Farah Khan a koreográfus-rendező színészként debütál. Jó neki. De vajon nekünk milyen lesz majd, hogy a kamera elé veszi az irányt Boman Irani oldalán. Egyelőre ez a plakát azért sok jót nem ígér, sőt még hasonlít is picit a Hum aapke he kaun-éra.