calacitra

Már megdumáltuk, hogy mennyire de pontosan annyira jó a címzenéje SLB legújabb szappanoperájának, a Saraswatichandranak, azon nincs mit tetézni, gyönyörű és kész. Sokkal inkább adós vagyok, maradtam azzal, hogy kik is a szerzők, kik éneklik úgy igazándiból, ami talán a leginkább fontos tényező, hiszen nélkülük nem jöhetett volna létre, nem születhetett volna meg ez a dalremek, amitől aztán csak még jobb lett maga a sorozat is, mert egy pluszt ad.

Az énekesekkel kezdem, mert ők többet mondanak, mármint a nevük, ismerősebben cseng azoknak, akik kicsi otthon vannak a bw filmekben. Sherya Ghoshalt és Javed Alit nem kell bemutatni ilyen szempontból, vagy ha mégis, akkor kiváló énekesek, plébek énekesek, bw hangjai, akiket többször is díjaztak és nyertek a különböző awardsokon. Együtt is énekeltek már több alkalommal, sok dalt jegyeznek, szebbnél-jobbakat, amikhez méltán sorakozik fel ez a címzene.

A zenefelelősök pedig az Adil-Prashant. Akik ha minden igaz, (de javítsatok ki, én nem tudok róla) bw filmzenét, soundtracket még nem szereztek(?), viszont tévés műsoroknak, shownak, sorozatoknak annál többet. Az indiai tévénézőknek minden bizonnyal sokkal információgazdagabb fogalmuk van a páros eddigi munkásságáról, és feltételezem SLB sem hiába kérte meg pont őket, szóval van múlt mögöttük. Meg nagy jövő is előttük, ahogy mondani szokták.  

És a fenti gondolatmenetből kiindulva, azt folytatva, egyáltalán nem elképzelhetetlen az se, hogy a közeli-távoli jövőre nézve az ilyen magas labdák után nemsokára bwban is befuthatnak, vagy tovább, ha már a sorozatok nem fizetnek, vagy szimplán csak megunják. Szívesen és örömmel fogadnám, ha mégis. Addig viszont pörög-forog a Saraswatichandra, most még egy valamiféle howtomakeit mellett, alól, érted, ahol az említettek, ergó a készítők mind-mind megszólalnak és énekelnek. Mi meg csak elolvadunk, ha már a hó nem akar.      

Pár perccel ezelőtt lett vége a mai résznek, és azon kaptam magam, hogy felalá mormolom magamban a címzenéjét. De hát nem is meglepő, a legalább 20 megtekintett rész után, ahol mindegyikben ott elhangzik egyszer ez a muzsika. Meg azért se, mert szappan ide vagy oda, kellemes, fülbemászó, mindig jó visszajátszani. A tipikus dallamtapadás esete az nagyon igaz rá, miközben fogalmam sincs, hogy kitől is származik pontosan, kinek köszönhetjük eme remeket. Igazából akárki is csinálta, jól tette. És az is biztos, hogy az év végén örömmel fogom odarakni a legjobb nem bw, de india (film)zenék listájának valamelyik helyére. Ja és #theshowgoeson.  

Fura az, amikor nem indiai filmet (legyen az akármilyen) nézek. De még annál is furább, amikor indiai sorozatot. Eddig ugyanis nem volt szokásom nagyon követni (tudok párról, hogy van), bőven elég volt az amit a filmipar ad és diktál. Viszont a film mégse sorozat. És az igazság az, hogy ez utóbbi műfajt is imádom, nagyon. Ha valami megtetszik, vezértéma más szempontból, akkor legyen az bármilyen stílus képviselő, és nyelven készült, egyszerűen csak jöhet. És jött. Mint ez.

Sanjay Leela Bhansali munkásságát elnézegetve nincs indiai ember, fanatikus, aki nemet mondana egy újabb a nevével fémjelzett alkotásra. Bár, teszem hozzá, olyan filmekkel maga mögött, mint a HDCCS, a Devdas, a Black, a Guzaarish, a Sawaariya mellett ez nem is nehéz.

De mi van akkor, ha a vásznat le és felváltja a kockaalakú készülék? Semmi igazán. Bár nyugaton elterjedt menőség lett mára, hogy ismertebb rendezők nevüket adják egy sorozathoz, annak egy részéhez, már amennyire azt én tudom. Csinálnak-csinálnak szépen, szép számmal. Van ez így.

Az okokért pedig nem kell messzire elmenni. Baromi sokan tévéfogyasztók még mindig. Fakt. Aki a sorozatot szereti rossz ember nem lehet. Meg valakinek, a film, valakinek ez, és a papné. Világos. SLB nem tudjuk, hogy ezen vagy más cél miatt vezérelve, de sac február óta elmondhatja azt magáról, hogy bw sikerfilmek rendezőjeként még egy tv sorozat is a nevéhez fűzödik. Vagy telenovella, szappanopera (elvileg ez az), mit tudom én mi már, és hogyan nevezik ezeket. Lényegtelen is.   

A címe a Saraswatichandra. Kábé 20 perces részekkel jelentkezik nap mint nap az említett dátum óta az indiai Star Plus csatornán. Egy gujarati novellából építkezik, a helyszín egyik fele ide is köthető, a másik Dubaihoz(!). A sztori szappan, Saras és Kumud szerelmének viszontagságos, eseménydús története, intrikákkal meg mindennel, amivel SLB nem hazudtolja meg magát. És nem hiszem azt, látva már a 16. részt is, hogy rosszul döntött, amikor elvállalta.

Ami tetszik benne igazán, hogy 100% indiai. Na végre! Szeretem bwot félre értés ne essék, de ez mégis csak hiánycikk lett belőle. Miközbe ez meg desi, pedig nincsenek ilyen dalbetétek, olyan sztárok, amolyan item numberek minden harmadik percben. A színészek okésak, a zenéje kellemes, de a környezet az mindentvivő, ahol az egész játszódik, csudaszép. És pluszba még komolyan érdekel mi sül ki belőle (hepiend ofkorz?). Sok, több és még több részt!