calacitra

Miután egyre többet hallgatom vissza ezeket a Pritam által szerzett R Rajkumar dalokat, úgy egészen biztos vagyok abban, hogy arra születtek, hogy mesápolva legyenek, egybegyúrva, maszalázva meg mindenhogyan. És láss csodát nem csak én gondoltam így, hanem Dj Angel is.

Egy rugóra járt az agyunk tehát, meg is született, aminek meg kellett. Hip-hih hurrá. Tapsözön. Mosolycunami. Itt is van, ahogy azt a mellékelt videó mutatja.

Azért meg főként lehet örömködni, hogy végre nemcsak a többiek indulnak mesáp szakmában bw térfelén, Chetas blablabla, hanem vannak olyanok is, akik nem annyira ismertek, lettek kiemelve és most mégis itt vannak. DJ Angelnek tehát megcsinálta.

Csinálhatta volna jobban is ezt a mashupot, tegyük hozzá halkan. De azért patentnek is pacekos, kihagyhatatlan ismerve a dalokat, mert azokat nagyon szeretjük. Not bad.   

Tudjátok mit csináltam egy percnél miközben néztem? Elnevettem magam. De nem azért, mert annyira vicces volt látni valamit is benne, az új R... Rajkumar dalbetétben, hanem, mert ez megint zseniálisan van odarakva, ahova kell. Tanítani nem lehetne jobban. A legszebb pedig az egészben az, hogy megvallom férfiasan nem is nagyon emlékeztem erre a dalra, eddig. Valahogy a soundtrack után kiesett, nem maradt meg, most meg arcpirulok, és nem tudom eldönteni, hogy az énekesek, Arijit Singh & Palak Muchhal, vagy a színészek közt van e jobb kémia. Frenetikus. Kábé ezért jó bw mozizni. 

Bombasztikus na, Prabhu Deva ezt se aprózta el - Pritammal karöltve. Ő nem is olyan forma. Meg le se tagadhatná, hogy az ő műve lett a Kaddu Katega. De ami a legszebb, hogy le se kell. Mert még úgy is pénteket mond a csütörnöknek, hogy azért tényleg egy Saree Ke Fall Se szintet nem üt meg, csak közel hajol hozzá, és megkérdezi, hogy rendben vagyunk? Az meg kiröhögi, hogy persze, bár hallottam már jobbat is az R Rajkumarban.  

Shahidnak tetszik, Sonaksinak tetszik, én meg egyenesen imádom.

Nincs mit kertelni tovább, a Saree Ke Fall Se az év egyik leghangulatosabb, legemlékezetesebb, élménydúsabb dalbetétje lett. Ami tényeg attól jó, hogy faék egyszerű. Nemcsak szerintem, a koreo és rendező felelős Prahu Dheva szerint is. Aki megint varázsolt egy nagyot, ott a sivatag kellős közepén.

Meg a színészek között is, egy kis kémiát. Úgy, hogy komolyan egy rúpiát nem tettem volna arra, hogy ez valaha is működhet velük (Yes we made it), ez a jodi akármikor is ebben az életben, ezen a földön. De PD ezért az aki, tartjuk zseninek. Például a háttértáncosokról ha nem mondja, észre sem veszem, hogy háttal vannak, úgy arc nélkül, egy mozdulatot leutánozva konstans. Mert a színészek teljesen elrabolták a tekintetemet. Azok a ruhák is szenzációsak, szemorgazmus az egész, a szárik meg Sonakshin is milyen csudaklasszul állnak. Mennyire gyönyörű így és itt. Tökéletes na. 

Bár a sikert nem csak az ő nyakába kell egyedül varrni, hiszen Pritam is megdolgozott érte, aki már a Race 2-ben, a YJHD-ban is kitette a lelkét, beleadott mindent, és a folytatás is legalább annyira lett gyümölcsöző és fülszimpatikus, mint az említettek vagy a korábbi referenciái idénről. Határozottan évzene a Saree Ke Fall Se, az meg csak hab a tortán, hogy a dalbetét, ami készült hozzá olyan, hogy már el se tudnád képzelni nélküle, vagy ha csak más lenne. Ennek így kellett lennie. És ez így is a szép.

Eszéeszéeszéeszéhá eszéeszéeszédzseszé...

Shahid Kapoor mindenhol elmondja, hogy majd december 6-n kiderül, mi is az a három pont a címben, de úgy őszintén sokkal inkább lázban tart maga a film, hogy Prahbu Dheva megint mit alkotott, és mit hozott ki belőle. Nem mellesleg, ugyanitt, ez a plakát is annyira rendben van, hogy tenném fel a falra, ha lenne a kezemben. Karácsonyi ajándékként küldhetitek köszi, nem veszem zokon.