calacitra

2014. január 24. A nap, amikor megfogadtam, hogy Kangana Ranaut legújabb filmjét, ami Queen névre hallgat, és bő egy hónap múlva vetítenek majd, azt látni kell, amolyan kötelező képkocka látnivaló jóság lesz a számomra, nincs mese.

Miközben mondom, a trailer annyira nem vett meg magának, hogy el is felejtettem megosztani itt, nem is emlékszem rá túlzottan. Aztán tessék-lássék pálfordulat: na idevele.

Persze lehet az első hó potyogások közepette, és amiatt is zavaradtunk, gabalyodtunk bele, de kétsgételenül dalbetétről dalbetétre egyre jobban teljesít a Queen. Amihez, az egyre színesebb mutatókhoz, Amit Trivedinek nagyon is sok köze van.

A zenefelelős mintha itt már emlékeztetne régi önmagára, amiért szeretjük őt igazán. A punjabi wedding song és a szokásos dala után most a Gujariyaval meghozta a következő napok ébresztődalát. De azon kívül bárhol, akár a táncparketten is lehet létjogosultsága, a betéttel együtt meg olyan, hogy mindjárt felteszem a napszemüveget és nekimegyek a fehér éjszakának. Fasza. 

Amikor kitalálták azt a kifejezést, hogy ismeretlenül nagyot szóló, az nem emiatt lehetett, de azért nyugodtan vehetjük egy kalap alá ezzel a dallal. Mert Amit Trivedi bár a szokások rabja, valahogy ismétli már önmagát, és ez a Queen filmzenei is olyan egyszerű, mint egy trafikot kirabolni, de azért még képes így is, ezzel együtt a kedvünkben járni újra és megint a zenei rendezőnk. Akár hiszünk a fülünknek, akár nem, megcsinálja. Énekelni pedig énekelhet, szeressük. Az még pikánsabbá teszi a számomra a dalait, sokkal közelebb hozza, mert mégis ő szerezte, az ő sorai meg minden. Ez pedig már, ha jól számolom, a második Queen dal a sorban, amiben nincs hiba.   

Csak egy hajszálon múlt. Mert amikor már majdnem a Jai Ho legújabb és legérdektelenebb dalbetétjére váltott volna a kontentáradat következő posztfejezete, akkor Amit Trivedi kettőezertizenégyesített Sadi Galija (hasonló, eskűvös, és kanganaranautos) a semmiből felbukkanva, a mellékvágányon, a surranópályán beelőzte. És itt is van, itt találta magát, voálá.

Még szerencse, mert amúgy se jutott volna eszembe semmi arról, míg erről, a London Thumakdaról annál több. Amit már hallgatni is fülgyönyör. Amúgy a Queen c. film egyik betétdala, bár sokat nem nagyon foglalkoztunk vele eddig. Viszont az, hogy Amit Trivedi igen, az már egy felkérés meg felhívás a keringőre, hogy aztán mi sem maradjunk ki belőle.

És habár a zenei rendező le se tagadhatná, hogy köze van ehhez a dalhoz, attól még ez egy jó kiadós indiai wedding song. Amire szívesen lehetne is ropni. Fogják is azt hiszem. Teljesen joggal. Még nekem is esküvőhangulatom lett tőle. Ide is nekem a mennyasszonyt, meg a Sadi Galit és ezt mellé, aztán holtodiglan-holtomiglan evör.