calacitra

Szeretem azt, amikor a rendező egy műfajban, stílusban tud kiteljesedni, de még annál is jobban, amikor képes ezen túllépni, változni, mer változtatni, és mást mutat meg, mint eggyel korábban azt tette, vagy csak bármikor valaha azt addig tőle megszokhattuk. Nyilván ez utóbbi feszkósabb, mert mi van ha nem jön össze? És ha tényleg nem, akkor lehet majd a fejet a falba verni, hogy 'miért nem csináltam még egy romkomot, miért nem, az is jobb lett volna'. Nem könnyű döntés, de nekem valahol ez a mentalitás, szemléletmód, hozzállás egy rendező részéről inkább tetszik, mint a tűzijáték éppen. Hiszen abból az egyiket elcsípted, akkor az összeset láttad, nem lesz már abban semmi új n+1. Shoojit Sircar szerencsére ennek az ellentétje. Bár furán is vette volna ki magát, ha egy újabb Vicky Donort csinált volna, egy újabb tabutémákat feszengető filmre adta volna a szavát. De az mégis csak meglepetés, hogy ekkorát fordult vele a világ, pálfordult, meg mondta azt, hogy az volt, most meg legyen akkor egy ilyen másik. Remélem legközelebb is tartja magát ehhez a szokásához, és az se veszi el a kedvét majd -ettől, hogy a Madras Cafe nem fog kasszákat robbantani, vagy akkora díjsikereket elérni, mint az első rendezése tette. Persze az is lehet, hogy a Madras Cafe többre viszi annál. Meglássuk. Most egyelőre egy ígykészült erejéig emlékezünk meg róla.    

Tátárátátá... Azok filóztam, hogy ha most nagyon meleg lenne (ami volt, elmúlt) nem esne ennyire jól. Egen. De mivel nincs, így teszem-veszem-rakom a dolgaim, nyugodtan, para nélkül, mialatt szól ez, a Madras Cafe egyik dalpromója. Kiskanálnyi nyugtató. Zebunissa Bhangashnak pedig olyan szép hangja van, mint amennyire természetes Rashi(!!!nem az!!!) Khanna. Szép párt is alkotnak onscreen John Abrahammal. De azért azt tegyük is rögtön hozzá, hogy ezt a filmet se a zenéiért fogjuk szeretni előzetesen.  

Ez a film még mindig olyan jól néz ki, mint első blikkre. És most még dal is akad hozzá, egyenesen Shantanu Moitratól. Hogy kitől?

Na igen, ő róla is keveset beszélünk, pedig ugyanolyan zenei rendező, mint amilyen, VS, Pritam, vagy a SEL. Jó oké, nem annyira (köz)ismert, nincs egy évben 736148 filmzenei albuma. Igazából egy kezemen meg is tudom számolni, hogy pontosan mennyi is az annyi 365 napra lebontva. De nem is ez számít. Hanem a végeredmény.

És abból csurrant-cseppent egészen sikeres anyag is. Mert élete talán eddigi legnagyobb ilyen bw zenei sikere volt, lehetett a 3 Idiots soundtracke, amit ő készített, nem más. Márpedig az a score annyira rendben van, hogy minden idők legtöbb bevételét hozó bw filmje a bizonyíték rá. Ergó, a jó dalok teszik a filmet.  

De éljen az aktualitás. A Madras Cafe filmzenei összeséséért is ő felel most. Úgy látom, idén eddig az Inkaarhoz szerzett dalokat. Viszont abból csak arra emlékszem, hogy szépek voltak. Meg kevesek. Hiszen egy zene se került fel onnan évzenének az eső negyedév legjobbjai közé. Ójaj. Ám itt az esély javítani.

Az az egy biztos, hogy akármit csinál, nálam lehúzni nem fogja a Madras Cafet. A trailer eladta örökké. Ez itt, a Paponnal elénekelt Sun Le Re se váltja meg a bw zenei világot, de nem is kapcsolok át másra, hogy nem-nem akarom hallani. Mert rendben van, bár a szemem inkább kattog rajta.      

CODE RED. CODE RED.

Shoojit Sircar meg nem szívbajos. A tavalyi Vicky Donor után, ami egy spermafilm volt, most Srí Lankára teszi át a rendezői székét, ahol megint olyat mutat meg, amit indiai néző megint csak biztosan nem látott még bw filmben. A kérdés csak az, hogy vajon ez, a Madras Cafe érdekli majd őket? Hát emlékezzünk vissza, a Vicky Donor elég jól vette ezt az akadályt, persze oda kellett egy Ayushmann is, meg az ő évzenéje.

Itt viszont nem lesz Ayushmann, persze évzene még lehet.

Van viszont egy John Abraham (aki a film producere is egyben), akit néha a buta romkomok világából kiszakadva jó is látni így, ilyen RAW ügynökként, hogy tisztába tegyen mindent, bárhol legyen és bárhogyan is. Partnernője pedig Nargis Fakhri lesz, aki újságíróként üti bele az orrát mindenbe, amibe nem kéne, szakmai ártalom evör. Ők ketten tehát együtt, vagy külön saját harcukat, hadjáratukat teljesítik ott ilyen-olyan okból. Mialatt fakó színek mindehol, nagy adag komorsággal, polgárháborúval az élen.

Most meg nem mondom melyik hollywoodi fimet takarja, mert nem jutott eszembe egy se. Nézném, bár nem KKLV (köt.képk.lát.való) első blikkre. De azért tök szuper ilyet is látni bwban. Mindig meglepnek. Jöhet. Jöjjön. Második nézésre jobban adja, nézeti magát már.

A Vicky Donor rendezőjével nagyot fordult a világ egy év alatt. Tavaly még jóformán senki se ismerte a nevét, de az említett film sikerével ez gyökeresen megváltozott. És ma már, ha azt mondjuk, hogy Shoojit Sircar, akkor mindenki tudja, hogy ő az igen, aki rendez, és aki azt a spermafilmet készítette, és milyen jól, ügyesen, okosan.

De most már csak azért is érdemes lesz figyelni rá, mert legújabb filmjét, a Madras Cafet már idén láthatjuk, tehát egy év elteltével egy új, újabb alkotással jelentkezik. Ami mitöbb az első rendezésével ellentétben homlokegyenest más lesz. Hiszen a romkomot egy kémthriller váltja fel, amiben a főszerepeket John Abraham és Nargis Fakhri játssza majd.

Bemutató augusztus végén. Trailer pedig, ha minden igaz, még a héten, holnap-holnapután, a Bhaag Milkha Bhaag vetítéssel egyidőben lesz publikus. A végére már csak a tagline maradt, ami úgy szól, hogy "intercept the truth".