calacitra

Talán még a spanyolok #vb kiesésénél is elképesztőbb az, hogy a Sachin-Jigar ezzel a Humpty Sharma Ki Dulhania filmzenével milyen egy sablongenerált, rémegyszerű, erőtlen tettet hajtott végre. Amit hát még a csilivili hiperszuper képkockák sem tudják megmenteni. Pedig aztán minden megtettek a készítők ezen a téren, állták a sarat, ahogy a Saturday Saturdayban sem volt ez másként. Viszont a szem helyett a fül maradt szárazon, és azt nem találták el, amikor pont várható volt, hogy na majd most. Többet vártam ennél. A fenomenális raprészről meg ne is beszéljünk, blah.

Ez a most már bw filmzenévé avanzsált(?), leánykori nevén még punjabi nóta olyan nekem, mint a régi fekete-fehér filmek. Amiket elismerek, de nem szeretem őket. Ahogy a HSKD szombathimnuszára is igaz. Mert ez az ígykészült a legjobb tanú arra, hogy mennyi meló van benne, 10 nap meg 270 munkás kellett ahhoz, hogy egyáltalán maga a főhelyszín, a 'colosseum' kinyithassa kapuit a színészek előtt. Arról nem is beszélve, hogy a koreo se egy caller tune táncanalfabéta biztos könnyen megtanulható mozdulategyüttes volt. Szóval how to make it. Saturday Saturday. Csekk.

Ha már unjuk vagy nem szeretjük a szombatozást, akkor evezzünk pl. egyet a romantikus műfajokra a HSKD multisoundtrackszerű legújabb dalelőzetésével, a Samjhawannal. Hát ha akkor úgy picit jobb lesz minden...

>>> 3 perc múlva (...számdzsáváki náterebiná...)

És picit tényleg jobb lett.

Ehhez pedig Arijit Singh kell [nyilván]. Akiből csak nem lehet kiszerelmesedni. Mindig elbűvöl, takarékra tesz, libabőrbe öltöztet. A refrén is úgy szól, ahogy idén még refrén nem szólt. Se tőle, se mástól.

Jóllehet azért a maradék részekre még gyúrni kell, hogy az is hasonló szintre jusson, feltornázza magát a tökéletes refrénhez, de tudjátok mit, van és lesz is ideje erre. Fogok még vele találkozni. És már csak azért is, mert szépséges képkockákban sincs itt hiány kérem szépen. Szóval nézzétek, hallgasátok. Ja és a Sharib & Toshi szerezte, hogy őket se felejtsük ki a sorból.

Ha az első benyomást akarjátok hallani, hát nem tetszett a bw-ba át(k)öltöztetett Saturday Saturday. És sokadjára se adta meg és át magát nekem. #sosad.

Persze ebben az is nagy szerepet játszik, hogy az egész az elejétől kezdve bűzlik már, és ezért nézek rá ferde szemmel most is. Mert reneszánsz ide vagy oda, azért kedves bw! tessék már feltalálni egy saját jó kis partydalt, minthogy kölcsönkérjük a szomszédtól, mert neki erre futotta és még be is jött. Nekik igen tényleg.

Mert lehet bármennyire felejtős az eredeti dal és klip, Indeep Bakshitól Badshah tolmácsolásában, mégis simán viszi az aranyérmet, pedig arra biztos nem dobtak ki annyi croret, mint erre a csilivili Alia és Varun főszerepelt dalbetétre, ahol a füstöt a tank okádja és hasonló szituk (batmandejavu, világító kezek) játszanak be a rövidke két és fél perc alatt.

A női verze meg értem én, hogy kellett, csak ez így nagyon rosszul néz ki és veszi ki magát.

De hogy valami jót is mondjak erről, a Humpty Sharma Ki Dulhania dalelőzetéséről. Például Aliaval és Varunnal semmi baj nincs, előbbi szép, utóbbi tud táncolni, erre is gyúrtak értelemszerűen a készítők. A koreo se igazán szégyenfolt, a refrén alatti ugrabugra pedig még mém is lehet, csak valahogy sokat akart a szarka.

Himnusz ez itt nem lesz. Amúgy két évvel ezelőtt a legjobb nem bw filmzenék év végi top listáján (BOB-2012) ott szerepelt a Saturday Saturday, akkor ezt írtuk róla, egyúttal linkelünk is oda: 

Mert ha a péntek lehet funfunfun, akkor a szombat whynot! Ez az én pakisztáni guilty pleasurem Indeep Bakshi tolmácsolásában. Badshah rapbetétje meg odavissza kisebbminthárom.

Örömmel jelentjük, hogy hamarosan napvilágra kerül a méltán közkedvelt szombatos himnusz (Saturday Saturday feat Badshah) HSKD dalbetét változata és verziója Alia Bhattal meg Varun Dhawannal, amit valahogy az alábbiak szerint kell elképzelni majd. Úgy black & gold felfogásban.