calacitra

Ishq Bulaava> Hasee Toh Phasee

Mert a Vishal-Shekhar albumonként egy igazán ütős dalra mindig fogható. A Hasee Toh Phasee korongon is addig-addig kapcsolhattuk tovább az unalmasabbnál-egysíkúbb dalokat, amíg itt nem találtuk magunkat, ennél a dalnál. Amit Sanam Puri énekel többek között, és amit most ő a bandájával előad akusztikusan, hisz így is lehet. És a fene vigye el, még így is jól szól. Sanam meg kezdi kinőni a kabátot. Még akárki is lehet belőle. Lesz is, meglássátok. Amúgy nagy kedvenc ez a dal. Megfoghatatlan, babapopsi puha, vattacukor élvezet, amit hallgatva semmi de semmi gondod nincs az életben. Álomszerű. Az.

Remélem, ti láttok valamit ebben a Hasee Toh Phaseeban, ha én speciel semmit sem. És a legnagyobb baj, hogy ez már a trailer óta így van, teljesen vegyes az egész, a dalbetétek pedig nem tudták felhúzni (ejnye Vishal-Shekhar).

Nem is rontottak az esélyein, már ami a kötelező jellegű megtekintését illeti, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy Valentin napon erre feltétlenül be kéne ülni a moziba, mert annyira olyan jó, vagy annak néz ki. Ha van már, akkor meg pláne.

Így aztán hátralépek kettőt és figyelem a véleményeket, mi sül ki belőle. Mert az is lehet, hogy aztán a végén kiderül nem volt igazam. Tudjátok mit, ne is legyen. Mert minden piszkálódás ellenére azért nem egy hétköznapi bw lávsztorira van kilátás, ami megsüvegelendő, és talán vannak is tartalékai, amiből profitálhat, meggazdagodhat, csak Siddhart ne lenne benn.    

Ha én lennék a blogírás szilágyibélája, akkor a most következő Hasee Toh Phasee dalbetétről sem tudnék egy árva rossz szót se megejteni, sőt még azt mondanám, hogy ez csak jobb lesz, majd, annál is jobb, 2025-ben a filmben, de hát nem. Így kénytelen vagyok szomorúan, csalódottan tudomásul venni, hogy ez dal se lett fenékig tejfel. Ahogy a többi se, innen, a Vishal-Shekhar közreműködésében. De a legdurvább, hogy erre alapjáraton bulizni kéne, arra találták ki, de még a kisujjam sem mozdult meg rá. Gyenge, semmilyen, Siddharth meg kezdhet másik meló után nézni, pláne ha többieknek jobban bejön az élet.    

Na ezt már szeretem. A Hasee Toh Phasee megérkezett. Vagy inkább elindult, ideje is volt. Főleg azok után, hogy eddig még aludta a nem létező téltábornok álmát, ténfergett egy sort olyan trailerekkel meg dalbetét promókkal, amik semmire sem voltak nagy használhatóak, és vállalhatóak is csak-csak, éppen hogy elmentek. Viszont ez az Ishq Bulaava már mintha egy más világ lenne, egy másik filmből való, ami szó szerint hív magához. 

Hétköznapi zene is lehetne, arra is jó, de igazán tipikusan egynapi, vasárnapi muzsika. Mondom is miért. Nincs más teendő, mint szépen, okosan, ügyesen elfáradni a veretésekkel és zúsásokkal teli éjszakába, és ott abban elfáradni, mert holnapra ebből kis szerencsével és ezzel a dallal karöltve együtt semmit sem fogunk érezni már. A másnaposság legjobb vény nélküli gyógyszere, de egyben az ellazulás (chill) kortárs indiai himnusza, amit hallva az ég világon az ég világot már az ég világ se érdekli. Pantent. Szép volt. 

A Vishal-Shekharnak meg többet kéne olvasni minket, hiszen mi már mikor megírtuk, hogy Sanam Puri nem egy x faktor kaliber énekes, hanem a jövőé. Tud valamit, ért ahhoz nagyon. Énekelni.    

Egyre jobban úgy fest, hogy Siddhart Malhotra lesz az új és következő Ajay Devganom. Akivel valahogy nem tudok dűlőre jutni. De Sidnek legalább szerencséje van, annyiból, hogy fiatal, és van ideje még megkedveltetnie magát velem, Devgannal ellentétben, aki már soha (ne mond hogy soha) talán. Persze az is lehet, hogy Srk is így kezdte, aztán meg tessék mi lett belőle. Szóval nem írom lea fiút, cask nem bízok benne, ami azért mégis más tészta. Meg ennek ellenére a Punjabi Wedding című dal is egészen elviselhető kategória, vele együtt is. Habár zeneileg nem áll fényesen, meg koreoügyileg se. Van baja bőven így is. Lehet még se olyan jó ez, és elhamarkodtam...