calacitra

Az ünnep úgy ünnep, ha azt megünneplik. A Diwalit meg kötelező, a világ legjobbja műfajában. Bachchanek is tudják, nem kell mondani nekik, megadják a módját, ahogy azt a következő kép is tanúsítja. Ja és boldogat, ilyet.

Ami páraknak azt jelenti, hogy a vallási ünnepet sokan kedvenc sztárjaik közelségében (már amennyire az lehet) töltik el. Még ha pár másodpercre is látják éppen azokat, meg a forintnál is jobban esik az eső rájuk éppen, az sem kizáró ok, zavaró tényező. Mert az mégis mindent kárpotol, hogy a Mannatnal Shahruk Khan üdvözli a tömeget, kiinteget, vagy Salman Khan teszi ugyanezt valahol egészen máshol, ahol emberek százai gyültek össze. 

Csomó helyen írnak róla, miért az ami, miért jó: csak mert, miért nem: a villanyszámlát ki fizet ki, szóval inkább azt mondom, hogy a fény legyen veletek. Ne igyátok, ne egyétek, csináljátok, ennek az ünnepe van most, szolidaritáljunk és hasonlók, mert megérdemli. A mélyebb üzenet, tartalom leszűrése, megosztása pedig most nem az én feladatom. Mert több van benne, ilyenek, hogy amikor a fény legyőzi a sötétséget...

Néha amúgy mérges vagyok, és irigykedem is odaátra, az indiaikra, hogy ilyen jó ünnepeik vannak. Nem is tudnék mikor menni oda, mert valamelyiket kihagynám, ki kellene, és akkor dühös lennék, hogy pont azt. Pölö ezt se szeretném, jobb is mint a Holi, ahol befestenek mindenre, mindenhol. Itt csak gyertyát, olajlámpásokat gyújtasz, meg elfelejted lekapcsolni a villanyt éppen, és miniszilveszterezel egy csöppet, mert úgy esik. 

Van az, amikor eltervezed, kiszámolod, leganttozod, hogy most aztán minden úgy lesz. Később meg kiderül, hogy a fenéket. Bevallom, nem is szeretem a nagyon váratlan dolgokat, a hét pedig pont, hogy tartogatott ilyenekből párat-egy néhányat. Éljen. Vagy mégse.

De az utolsó napra azért csak sikerül(t) kontent-seringküldetésnek eleget tenni jól. Sőt még ozora is van, amiatt se kell szívni, a közkútak is tárva-nyitva állnak mindenki előtt, a sziget pedig szigetebb már nem is lehetne, így miért éppen mi maradnánk ki a sorból. Mi ergó bw, aki bőven adott, szolgáltatott hideget-meleget erre hétre hírekben leosztva. Hirtelen csak kapkodunk ide-oda, nem is tudjuk hol kezdjük, kinél, merről.  

Talán először is Eid Mubarak! Evribádi. Mert az ünnep az ÜNNEP, legyen akárhol-bárhol is megtartva. Ez az Eid meg most olvasom, olyan mint karácsony, mindenk hazatér (get on the train baby), eszik-iszik-mozizik ottan, háleluja nekik. Meg imádkozik, el ne felejtsük. Együtt a család, és 2013.

Meg ha már a mozi szóba került, akkor Chennai Express! Nézik és nézik és nézik. És még annál is többen. Akarok írni róla még, de előzetesen annyit, hogy filmtörténelmet írt bwban, és talán még fog is néhányat, ki tudja. Egyelőre kezdésként annyian nézték, mint hindi nyelvű mozit soha, semmelyiket se. Durva. Két nap alatt majd 70 crore-ig jutott. KÉT egész nap. Az kábé annyit jelent, hogy kihaltak az utcák, és mindenki a moziban volt, az elefántokig bezárólag csak azt leste. Ma pedig vasárnap és hát jól tudjuk, mozizni a legjobb ilyenkor. Szóval akár az is megtörténhet, hogy ma is legalább ugyanennyien látogatnak el a filmszínházakba. Shahrukh Khan úgy néz ki megcsinálta. Tudta mi kell a népnek. Mégha kritikusok úgy lehúzzák, mint a pottyantós wc-t. De hát legalább nézzük a jó oldalát: idén is lett egy Salman Khan mozink, csak azt azt Srk hozta el nekünk. Végülis belefér, de elég volt, jövőre remélem már mást csinál.      

Tegnap hó. Ma napsütés. Holnap eső. De a színek fesztválja még mindig tart.

Itt éppen egy amerikai egyetem diákjainak rögtönzött műsorát élvezhetjük, ahogy ők ünneplik, köszöntik a Holit. Ügyes-ügyes, já választás filmzenéből, sőt még koreo'hoz is hűek maradtak. Szeretem az ilyent.