Nem először, és nem is másodszor szerepel nálunk a blogszínpadon a 3 (Moonu) eme filmzenéje. És lehet nem is utoljára. A hét zenéje sajnos már nem lehet, mert volt, így most inkább a hét lezárásából veszi ki a részét Anirudh Ravichander tökéletes láv szongja. Ami, ha jól számolok utána: 9 darab hónapja, pontosan február óta szerelem személyre szabottan. A hozzákészült videó (dalbetét) pedig dettó. Így vélekedtem róla anno, és tartom:

- a rendkívül agyonhasznált, túlklisézett esőben való danszolást olyan szintre emeli, hogy azt nem lehet hova már tovább. Miközben nézem azt kívánom: hogy basszus essen már az eső mert én is kimegyek fagyit nyalva az út közepére táncolni rá. Atomzseni egyszerűen.

A mostani alkalom különlegessége az, hogy sikerült élvezhető, szép, igényes minőségben és felbontásban is elhozni az egészet, elejétől a végéig. Úgy, ahogy még eddig soha. Tessék csak rákattani, nem szégyen az. Anirudhról meg az év végéhez közeledve egyre inkább az az érzésem, hogy már akkor megcsinálta az év legjobb indiai soundtrackjét, amit azóta senki zenei rendező sehol (lásd b'wood, k'wood, t'wood) nem tudott leschmittelni, megismetelni, uram bocsá legyőzni egy jobb zenei ost anyaggal.