2012 - JANUÁR

Rockstar 9/10 (BW, 2011)

Imtiaz Ali megcsinálta. Úgy, ahogy arra számítani nem is lehetett. Hiszen mindamellett, hogy egy rocksztárt keltett életre a vásznon, aki tényleg ott született meg előttünk - még gyerekfejjel jóformán, amellett egy igazán szép szerelmi történetet is adott a szemünknek. A legszebb az egészben pedig az, szerintem, hogy a kettőt egymás nélkül el se tudjuk képzelni. Így volt kerek egyszerűen, amibe még az is belefért, hogy a modell Nargis élete első alakításában akadtak pici zátonyra futások. De mégse süllyedt el, mert az élete (s az év) legjobb alakításával előrukkoló Ranbir Kapoor ott volt mellette és kihúzta mindig minden gyenge periódusában a vízből. Összegezve. Általában nem a rock az istenem, de itt nem tudok jobb szót rá mondani: elhittem a naiv, butuska rocksztári babérokra törő fiatal történetét. Aki, hogy még jobb legyen érzelmeket akar összeszedni, minél többet, minél fájdalmasabbat.       

Patiala House 5/10 (BW, 2011)

Akshay Kumar indiai féle krikettbe utazik. Vagy csak szeretne, mert apja nem engedi neki. Az irl család és ház fője inkább meghal, mint sem hogy fia nem hazai, külföldi színekben játssza ezt a felettébb fura játékot. Ez az alapsztori. E köré épül fel a patiala house. Lényegében mindenki fél az álmainak élni, vagy más tenni, mint amit az apuka mond. De. De a fiúnak esély nyílik arra, hogy szerepelhessen a válogatottban, és ezért mindannyian összefognak, érte, a családfő ellen. Hazudnak, mindent kitervelnek jó előre. Ami izgalmas is lehetne, de nem az. Ez nem a Chak de India, a Lagaan vagy a Dil Bole Hadippa. Ez a háromnak maszalaja, plusz drámával agyonöntve. Eléggé felejthető alkotás lett belőle, pedig a vezértéma (irl és krikett) többet ígért elsőre. Akshay Kumar meg hiába próbálkozik, egyedül kevés volt ehhez meg amúgy is az, upsz.  

Shor in the City 7.5/10 (BW, 2011)

Valahol jó látni ezeket az innovatív low budget filmeket, amik nincsenek kitapétázva sztárokkal, és még mellé nem is színesek, nem takaróznak rózsaszín felhőbe, már ami a sztorikat illeti. Itt pl. megint egy más világ, az a valós tükröződik vissza a vászonra Mumbairól. Ahol pörög az élet, mindig történik valami, most is pár figurával, akik megpróbálnak talpon maradni valahogy ebben az őrült városban. Három különböző történet van előttünk, amik egymással összefüggnek, ahol a káosz honol és uralkodik. Avagy karma is a bitch. Mert a rossz ha egyszer megtalál, akkor onnan nehéz kikeveredni. Nekik sem sikerül. Álmaik azért vannak, de látszik, hogy ez nem ámeriká, itt nem könnyű azt megvalósítani. Ha külföldről jössz haza, úgy is érhetnek meglepetések. Ha oda születsz és sportoló lennél, a tehetséged nem minden. Ha pedig tényleg a sötét sikátorok a te hazád, akkor csak egy esélyed van, maradt hátra. Az pedig a küzdés. De a SitC azért nem veszi ennyire komolyan magát, sőt. Humoros oldaláról közelíti meg a dolgot, de úgy, hogy érdekeljen is az összes életsztori, hogyan fog majd a végére pont kerülni. Egy káosz komédia a javából, de még milyen…