calacitra

Vége az Arijit Singh elvonásnak és elnyomásnak, az énekes újra bizonyítja, hogy

 nem lehet egy fecnire írva elintézni 

Mert még mindig nagyon ért ahhoz, hogy csipogos-csöpögös romantikus melódiákat, balladákat magasabb szintre helyezzen, szimplán azzal a ténnyel, hogy elénekli őket. A Sharib Toshi is ebben az erőben gondolkodott, amikor a kezébe, a szájába (khm) adta a lehetőséget, hogy a Saanson Ko címre bélyegzett dalukból kihozza a maximumot.

És nem titok, ki is hozta. Amit tudott, és képes volt. Mert amúgy a Zid filmzene önmagában nem egetrengető, onnan is csillagokat lepotyogtató daldarab, vagy évzene-vetélytárs másoknak, de nem is kell feltétlenük a hibákat keresni benne, miért ilyen vagy olyan.

A filmben lesz helye. Azon kívül real life nem látok benne többet, olyan pillanatot, amikor elő kéne venni.       

Vivek Agnihotri pszichothrillerének trailerében megkaptuk azt a versenyzőt az évben, ahol a legnagyobb az előfordulási esélye az egy képkockára eső adult contentek számának. Barbie Handa (PeeCee kuzin) debütálása ilyen szempontból lehet igazán csak érdekes, ha már a történet a való életben már sok lenne, ahogy nők feszülnek egymásnak de komolyan egy férfi miatt, vagy valami hasonló. Bemutató november végén, már akit érdekel.

Hiába tart bw most ott, ahol tart, azért továbbra sem utolsó szempont egy feltörekvő színésznek, hogy legközelebbi rokona közül egy a filmiparban ismert legyen. A belterjesség, a családiasság, a rokoni szál, a kapcsolatok még mindig az elsők, aki erre adja a fejét az jobb ha már a kezdet kezfetén beleszületik oda, ahova kell, és után már ezerszázalék esélye lesz egy debütre biztos. Na Barbie Handanak is megvan a maga szerencséje, hiszen PeeCee hátszélországán felkapaszkodva novemberben már első filmjét mutatják be, oldalán Karanvir Sharmaval, és Vivek Agnihotri rendezésében. Ez lesz a Zid. Meg a poszter.

“Come play with fire”