calacitra

Happy Ending. Sachin-Jigar. Raj&DK. Ez azt hiszem mindent elmond, amit el kell a következő dalbetétről. 

Ha most indiai lennék akkor szeretném a Happy New Yeart, vagy legalábbis megnézném, amikor csak tehetem, ha meg kritikus, akkor meg nem, fúj. Hiszen szerintük egy OSO-nak még a cipőjét se sikálhatná ingyen Farah Khan új mozija. Hiába a sztárkavalkád, vagy felfújt dalok és betétek, mint amilyen ez a Sharabi is, mert filmként sok mindent nem tud felmutatni.    

 Hil ké nácsó nácsó 

 hilhil ké nácsó nácsó 

Ha a Sachin-Jigar egyszer elkapja a fonalat. Bár úgy fest, hogy a Raj&DK kollaborálás mindig elő szedi belőlük a tartalékokat, hogy aztán abból valami magaszene keveredjen ki a végén. A G Phad Ke ennek az eredménye. Jelen pillanatban nem is tudok aktuálisabb, és halálpontosabb alternatívát említeni ennél, ha a táncparkettre invitálna az indiai éjszaka. Refrénestül-koreostul kiállásgazdagságos környezetben is simán megállja a helyét. Erre veretni lenne jó most. 

Govinda meg olyan, mint az internetadó: mindenhol ott van. Aranykorát is meghazudtolva tolja túl az idei évet. 

A Kill Dillről minden elgundayeskedése ellenére az ilyen dalelőzetesek, betétek miatt nem lehet leszállni. A Sajde is olyan három percre, hogy az lehetne akár másfél óra is. Minden tekintetben nyerő választás. A SEL a füleinket kényeszteti, és közben a szemünk sem marad szárazon. Tényleg elképesztő extravaganza látványorgiával fog bírni. De nem háromdésen, csak extrém stílusosan. Ja és a jodi is kitesz magáért, egy rossz szavunk nem lehet.  

 Sajde bichhawan ve 
 O gali gali, o gali gali, o gali gali  

A dal, a mérföldkő, amikor bw összetalálkozik a trance műfajjal. És alkalmazza is, tökelőször. Mindezt YoYo-nak köszönhetően. Jóllehet én ezt most kissé képtelen vagyok befogadni, de ettől még szólhat nagyot azoknak, akiknek ez inge. Megszeretetnie nem tudta velem. Elviselem úgy, hogy nem rám szabták.