calacitra

A plakátra pillantva valami nem változik. És ilyen az indiai filmcenzúra. Amit most az Ungli is kénytelen lesz lenyelni. Mert a cenzori testület soknak érzi a sok középujjazást, amit elkövetnek már a filmben. Ezért kérik szépen, hogy ne legyen, vagy ne jelenjen meg úgy, ahogy. Értjük. Értik. Bár azért a bemutatóra tartalékolt uccsó plakát még abban és annak a fényében tündököl. 

Rensil D’Silva közember-központos, a mai társadalom alapúféle filmjének előzetese első ránézésre úgy tűnik van annyira bátor és merész, hogy használja az egyezményes jelet, amikor csak akarja (ivós játék challenge), de ahol kéne, ott pont nem elég aggreszív, és igazán rendet rakó.

(Jól)Lehet, emiatt érezhetjük életrevalóbbnak, ami jó is, hogy nem száll el, képzel sokat magáról. Csupán kiragad egy csapatnyi fiatalt, akik nem hajolnak el a korrupció tojásai elől, hanem szembemennek, és nevelnek, mindezt mindenki tudtára adva. Persze egészen addig, amíg Sanjay Dutt azt nem mondja most már elég. És ha ő azt mondja, akkor elég is lesz, elhihetjük.

A castban helyet foglal azért egy Emraan, egy Kangana, és egy Randeep is - még SD mellett, ami azért szólhat a vezértéma figyelemfelkeltésére. Meg a rendezőnek is, aki íróként inkább sikeres. De hátha ez a helyzet most megfordul az Unglira való tekintettel, miközben Rensil tartja magát jó szokásához és mondani is akar, szeretne valamit. 

Sikert neki, hogy sikerüljön, bár moziba nem rohannék utána, hiába KJo neve is lebeg a háttérben, vagy Shraddha leitemnumberezik benne, . 

“It’s time to show them the middle finger”

Gulraj Singh nem zavarta fel az állóvízet a menetrendszerűen érkező romkomos dalok között, de szerencséjére nem is fulladt kudarcba érdeklődés hiányában. Mert hiába nem mond a neve sokat (??), attól még ez az Ugli filmzene a vállalható lécen is való túlugrás legjelesebb képviselője. Azaz, így kell a konvencionálisból kihozni még annál is többet. Szép volt. Meg lett. És legyen is. 

Emran az igazi csajmágnes. Az Ungliban pl. már másodszor fordul elő velő, hogy nem kell saját magával osztoznia a képernyőn, hanem a gyengébbik nem társaságban pozolgat (bárha jobban belegondolunk ez mindig is így volt). Shraddha Kapoor item szereplését feldolgozva a címzenében, annak dalelőzeteses, klippesített formátumában már hölgy koszorú fogja közre (mi lesz leközelebb???), akik nem sokáig öltözködtek, hogy így nézzenek ki. Nehéz is kitalálni ezek után, mégis kivel akarják eladni az Ungli Pe Nachaleint. Tippre nem Emrannal és az ő virtuoz tánctudásával, ennyit segítek.  

Tud. Még akkor is, ha nem koregrafalták túl a Dance Basantit szemmel láthatóan. És pont ezért, nekem ilyen biztonságinak hat, ami nem kockáztat, akar sokat, csak ennyit.

Persze Emraan se az a Prabhudeva, ő inkább elsalmankhanoskodja Shraddha elől az item numbert. Akivel most úgy vagyok, mint Aliaval a legelején, - de a kisasszonynak azóta azért sikerült megszerettetnie magát velem, nagyon.

A jodi amolyan táncidegen, nem is tudom kinek jutott eszébe ez, a dal még csak-csak a Sachin-Jigartól, de szumma kezdésnek soha rosszabbat. Lesz ez még izgalmasabb, item songosabb ennél. Mindamellett szerethető, és Shraddha nem esik ki a pixisből emiatt, továbbra is szívecske.