calacitra

Vízvízvíz. Tudom, ennél aktuálisabb nem is lehetne a friss Raanjhanaa plakát. Sonam Kapoor arckifejezésével teljesen egyet is tudok érteni. Amúgy meg ez lett a legvállalhatóbb poszterük, avagy három a magyar és indiai igazság. 

A Yuva és Rang de Basanti szerelemgyereke - na így kommentálta alá valaki AR Rahman legújabb dalpróbálkozását, a Tu Mun Shudit, amit a Raanjhanaa filmhez szerzett. És tényleg ahhoz hasonlítható, meg azért semmi máshoz. 

Miközben a maestro azért újra és újra és újra igyekszik prezentálni ilyen és ehhez fogható, minőségben is vállalható filmnzenékkel, hogy de igen visszatért, és nincs többé JTHJ. Felejthetjük is el azokat, mert a Raanjhanaaban ismét előhúzott valamit a kalapból, ami hát működik a fülnek. Jobban, mint a korábbi munkái tavalyról, de messze nem úgy, ahogy az tőle elvárnánk. 

De oké, persze tetszik ez így is. AR Rahmant pedig verdikt jó hallani ahogy el/visszarrahmanosodik. Ide nekem az ost-et.    

"

A hirtelen jött rögtönzött zenetartalmi estimesék bw kiadását egy egészen különleges darabbal zárjuk most le, ami egyrészt felteszi a koronát az eddigiekre, egyfajta hab a tortán, másrészt pedig nyílt titok, hogy a legjobb az összes mindközül. Ez pedig nem vagyon más, mint a Raanjhanaa címzenéje, AR Rahman, a maestro utóbbi idők legklasszabb munkája, ic fakt.

Bár azért nem a legjobb, direkt kerültem is ezt a kifejezést rá. Mert ez még mindig nem az az AR Rahman, akit annyira szeretünk, szerettünk meg azokért a bizonyos dalokért. De ebben a title songban pont az a jó, hogy mintha hasonlítana azokra (a tum takban is volt valami), lenne benne egy kicsi belőlük. És talán el is indul, aminek el kell. ARR végre megtalálja a számításait, dejódeszép is lenne, mert hiánycikk lett már, nagyon hiányzik bwból, az ő dalai igen. Mert a JTHJ minden volt csak nem ARR anyag. Sem minőségben, sem sehogy. A Raanjhanaa még lehet. A reményt ne vegyétek el, köszi, a soundtracken legyen a világ szeme. 

Dhanush meg király, a Khanok félhetnek, elbújhatnak, szevasztok. Oké, én bekajáltam ezt dalbetét promót, meg az egész koreográfiát, pattogok itt a székben, mint kukoricaszemek a mikróban. 

Emlékeztek még a Raanjhanaa poszterekre? Jó, akkor felejtsétek el. Mert a film legutóbbi 'sajtótájékoztatóján' megjelent jodi annál sokkal sokkal, de sokkal imponzánsabb, lehengerlőbb összképet mutat (mint azoknál), olyat, hogy csak imádni lehet őket, így együtt. De tényleg ránézésre milyen szép pár(os) már. 

Ennél egy csöppet azért jobbat vártam. Már a második plakátjuk, de semmi változás. Olyan jó hogy van, de az se lenne baj, ha nem lenne típus. A filmre azért, ezektől eltekintve rá vagyunk kattanva. Jöjjön csak, a filmzenékkel karöltve.