calacitra

Ideje volt már. Meg valahol nagy számok törvényéé is, hogy a sok kacat, szemét item number próbálkozás után, ott lesz az a fény az alagút végén. Csak persze bírd kivárni. Ami hát nem (volt) könnyű, lásd csak Sunny Leone és társait, akik az utolsó szalmaszál reményt is elfojtották benned, hogy vala vala valaha készül még vállalható, értelmes, minőségi ebben a műfajban.

Nyilván az utóbbi időben, a Ghagra vagy az 1234 már egy szintet ugrott azokhoz képest, amiket láttunk az idény elején. És amikből egyébként annyira érezhető, sejthető volt (vagy csak szerettük volna), hogy most vagy soha. Elindult a gépezet, szerencsére felfelé, és robbania kell ennek vagy annak legközelebb, itt az idő.

Az más kérdés, hogy nem Katrina Kaiftól vártuk, várhattuk, aki picit takarékra tette ez az itemlédis túlszereplést, hogy megmenekül az item number haza, haladása, és becsülete. De jó oké, akkor egy Jacqueline Fernandez is megteszi, ha úgy van. Úgy volt, megtette. Miközben a gyönyörű feltörekvő bw színésznőnk élete első tételében rázza, szóval csak eggyel többet csinált, mint mi. Másrészről meg amúgy se nevezhető akkora névnek, mint akár Priyanka Chopra, aki ugyancsak idén vesztette el item number szűzességét, azt jobban várta minden egyes és kettes indiai, erre meg ami lett belőle, még nevén sem nevezhető.

Szemben ezzel. Ami mondjuk ki, egy item number. Közel és majdnem olyan, amilyennek azért lennie kell.

1) Nem hivalkodó, de segget rázni azért így kell valahogy tökéletesen, pont szolidan. 2) A koreográfia is egyszerű, de annál ragadósabb. Az évben nem volt ilyen item songban, ami ennyire működött volna és hozzáadna az élményhez. 3) A helyszínért is külön öröm meg piros pont. Hogy végre nem újra meg újra a klub és disco parkettákat kell nézegetni. Hanem mozizunk a szabadban, a réten, a mezőn akárhol és ez jó, ez tetszik. 4) Desinek 100% desi, le se tagadhatná, a ruhákkal együtt, deszipek. 5) Jacqueline meg tökéletes, tökéletes és tökéletes. 6) Jobban mutat és jobb párt alkot Prabhudevaval, mint bárki más nő, item lédi azelőtt. De az is igaz, hogy ezt egyedül is lehozta volna. Tényleg egyedül, mindenki nélkül. Majd legközelebb. Mert remélem lesz, és látni fogjuk még. Meg hogy a RVV-ban még többet láthatjuk őt is ennél. 7) Nem utolsó sorban az állandó vesszőparipám a zene is nagyon rendben van. Nem Chikni Chameli féle, de most hogy mondom ahhoz is hasonló. A Sachin Jigarnak köszi innen.

Szumma. Nem tökéletes, de hogy az évben eddig ennél jobbat nem láttunk, hallottunk, az is biztos, mint a szeptemberi tej és élelmiszerdrágulás. Azért ez feldobott. A Jadoo KI Jhappi visszahozta a sírból az intézményt. Nincs minden veszve, amíg ilyenek is kifuthatnak. Jön, jön, jön, gyere. 

Jön ez az NRI fiú és beleesik ebbe a desi lányba. De mi is van pontosan köztük? Hát egy Sonu Sood, a lány bátyja, akinek persze nem kéne. A fiú ezért meg is tesz mindent, hogy ne legyen, kvázi adja áldását már erre a kapcsolatra, mert ő annyira szerelmes. Én meg annyiszor láttam már ezt, hogy mégse unom. Pláne, úgy, hogy Prabhu Deva csinálja (nincs nálam elfogultabb, elvakultabb fanja idehaza, kizárt), rímékeli. Mindez mellé még Girish Kumar (producer apuka) a főszereplő fiú személyében új arcot is hoz bwba. Éljen. Shruti Haasant meg jól ismerjük, szeretjük, inkább dél-indiai mozikból, de ki nem hagynánk semmi pénzért, hogy újra láthassuk egy ilyen filmben.

Jöhet. Vissza Indiát vissza Indiába címszóval. Mert a hamisítatlan bw film a gyengém. És ez nagyon annak tűnik. Prabhu cameozik is, fákje, Atif Aslam meg énekel benne, a Sachin Jigar (figyelitek, hogy megint ők) zenéire. Go desi cool. A nyár kellős közepén moziba be vele.    

Prabhu Deva rendez egy Prabhu Devat. Ha nem érted, majd itt megérted.

A Ramaiya Vastavaiya tehát jönjönjön bele a nyárba, már nagyon várjuk. Shruti Haasan miatt pedig persze pluszegy. 

Any Body Can Dance.

A népszerű koreográfus Remo D' Souza rendezésében és Prabhu Devaval (!) a főszerepben. Micsoda páros, omg. Többet majd a trailer után.  

Az ABCD-t egyébként úgy reklámozzák, hogy ő lesz India első 3d dansz filmje, szóval tessék is felkötni, amit kell. Mert ilyet még indiai nem látott soha. Jelentkezek: én sem. De akarom, most.  

Ahogyan készült itt és most öt és fél percben. De csak Prabu Deva miatt érdemes. Ha ő nem lenne, akkor a GGG-t semmi és senki nem emelné ki az átlag tucat bw dalbetétektől. Még Sonakshi Sinha se, akiről megdumáltuk, hogy itt odatette magát, ami jójó, mert hogy is nézett volna ki bénán a mindig király Prabhu mellett. Szóval alap volt, hogy nem okoz csalódást.

A zenénél azonban annál inkább érzem azt, hogy túlértékelt valami. Amit lehet szeretni, én is nagyon szeretnék, bwdi meg minden, viszont lehet pont ettől válik unalmassá. Mondok egy (ellen)példát mire is gondolok. Ott van a Pani Da Rang, ami annyira tiszta, egyenes, egyszerű remekmű, hogy eszedbe se jut nem beleszerelmesedni. Nem az jön le, hogy ennek valaki odaült és azért vetette papírra, mert kellett már nagyon egy ilyen, hanem az simán csak szívből jött. Nulla deka erőfeszítés nélkül. Itt meg mindezt hatványozotttan megérzem. Hogy ennek most 'hit'nek kell lennie, meg a refrén legyen gyors sötöbö.

Ettől még a dalbetét lehet jó item number. Lehet, és az is, csak év legjei között a dobogóért ezzel aligha fog harcba szállni. A zeneszó az igen, ami visszafogja az élményt. 

"