calacitra

Tudjátok, szoktam azt mondani, hogy ezek a dalok is arra születtek, hogy aztán össze-vissza-szét-agyonmesápolják őket. Hát az Ek Villain filmzenék pont hogy nem. Elképesztő komolyan, látva és hallva azokat, hogy Dj Shadow után most Kiran Kamath cumizik egy óriásit. Gondolom gondolta, neki majd összejöhet, ha már a sorstárs kollégának csak nem akaródzott. Ez viszont hiba volt kedves KK. Túl van cifrázva, miközben sótlan az egész. 

Az van, hogy most már tényleg minden szem és fülpár Dj Chetason van. Ha ő nem, akkor senki soha se de nem.

Pont azon gondolkodtam a napokban, hogy egy 2 States, egy Queen filmzene mit is vétet istenigazából, hogy nem kapja meg a saját mashupját, amit teljes joggal megérdemelne. Mert a süket is hallhatja, hogy az egész egy nagy évzene kupac, vagy mindkettő. Erre fel érkezik a Humshakalsnak mesáp. Ki érti ezt már? Miközben a Caller Tune az egyedüli arról a korongról, ami egyáltalán vízre, versenybe szállhat azokkal, akik a fent említett albumokon csücsülnek.

Kiran Kamath viszont nem adta fel, vette félvállról az elkészítést, aminek eredményeképpen legnagyobb megdöbbenésünkre vállalhatóra, működőre sikeredett most ez. Pedig mondom a dalok önmagukban, külön-külön nem váltják meg a világot, viszont itt jól maszáláznak. Nyilván ez Kirant dícséri, mint a dalszerzőket. Szóval kellmes meglepetés a hét végéhez közel. Rongyosra nem lesz karcolva, de azért hajtás utána.     

Ahogy a filmhez magához (a trailer még mindig várat magára), úgy a most hozzá készített mashuphoz is elég ambivalens érzések kötnek. Ergó utálom szeretni. De azért mégis csak szeretem a maga és a magam módján. Pedig ez nem egy Jude Law, sokkal inkább egy Dzsuzsák Balázs.   

Mert Kiran Kamath tudja, hogy mit fogsz hallgatni a jövő héten. Ezt.

Az indiai mashup nagykövete egyébként két éve pont a valentin napra készített és időzített referenicájával robbant be a piacra (nálam legalábbis), amit talán azóta se sikerült nagyon megugrania. Egy etalon volt, amiben tényleg minden dal a helyére került, passzolt, és működött. Olyan, ami a mai napig is szívesen visszahallgatható, legyen szó bármelyik napról.

Most viszont az egyre közeledő Valentin nap alkalmából Kiran újra ott találta magát a mashup készítő programja előtt, hogy egy olyan terméket mixeljen agyonra, amiben az egy ütemre jutó szívecskék, romantikus sorok meg a <3<3<3 előfordulási esélye a legnagyobb. És ahol nem kell az ötödik karikát odaphotosoppolni a négy mellé, mintha ott lenne, mert az jön magától. Úgy sikerül, ahogy az természetes.

És hát sikerült is. Nem azt mondom, hogy kenterbe veri azt a bizonyos 2012-est, de közel van hozzá, eléggé eltalálta. Ami meglepő is lehet, azok után, amit tavaly összeszakmázott, az nem az ő éve volt. Viszont az idei eddig az, mintha újévi fogadalmat tett volna. De jó is, jól is tette. Mert ez így win-win.     

u.i.: Loves make life live.  

Ha most valaki ezt hallja, és ezt veszi alapul, akkor joggal hiheti azt, hogy bw idént ment a levesbe. Alig volt egy-két kimagasló album, és még az is olyan, hogy annak minden dala nemzeti kincs, és kihagyhatatlan. A többi meg sehol fasorba. De tudjátok mit. Nem érdekel. Kiran Kamath magát égeti vele. Értem én, hogy T-Series áll mögötte, vagy valamelyik, viszont akkor se hiszem el, hogy ennyit lehet csak kihozni éves szinten(!) ezekből a filmzenékből. Merz ha nem vette, vettük volna észre, elég jó termésünk volt ilyen téren. Monnyonle inkább.