calacitra

500 crore? Van olyan? És kinek jöhet össze? 

Mi azt tippeljük, hogy Rajnikanth esélyes lehet, behúzhatja. Akár már most is, hiszen pár napja kezdték el vetíteni a mozik a legújabb filmjét: a Kochadaiiyaant. Lehet tehát félnivalója a többieknek, akik elindultak fel, fel, fel, hogy célba érjenek minél előbb, mindenki előtt.

Na ezt mutatja be a következő videó is a maga humoros és érdekes megközelítésében.

Még 3 nap! Anirudh kész, Anirduh vigyázz, Anirudh jön! Aki a Velai Illa Pattadhari filmzenékkel kezdi el ezt az évet. Amiben segítségére lesz Dhanush is. Fákje. A dalokat már ismerjük, ismerhetjük innen. Ki ne akarna VIP lenni? 

Ami Dhanush volt bwnak tavaly, az pont nem lett Ram Charan. Aki ugyancsak 2013-ban abszolválta első hindi nyelvű moziját. De a debütálása, a Zanjeer feldolgozásban nem igazán jól sült (bezzeg a Ranjhanaa) el és akkor szépen fogalmaztam. Talán, ha többet táncolt volna, talán. Persze nem ő volt a banánhéj, nem rajta csúszott el. Most azonban visszahajokázva a hazai vízekre, tollywoodba, a telugu nyelvű filmekhez megpróbálja ott folytatni, ahol anno még a bw kiruccanás előtt abbahagyta. Drukkolunk neki, bár nagyon nem kell, ez az ő igazi játszótere, szóval menni fog. A Yevadu lesz a címe. Ennek a dalbetétnek meg a Freedom. Sálálálá.

Ami Ágh a Vas Népének, az Anirudh nekünk. Detto. Mert ha csak tehetjük, akkor foglalkozunk vele. És tesszük is, erről pedig már ő tehet. Mármint ez utóbbi.

Aki bár még legújabb dalszerzeményeit nem osztotta meg a köz kívánatára, valamikor három hét múlva ilyenkor fognak nagyon durván elszabadulni az indulatok, és az Anirudh egy napra eső posztok száma, de szerencsére van kontent tőle, belőle, hogy addig se unatkozzunk különösöbben, vagy kellene hiányolnunk az életünkből. Nem mintha el telne nap nélküle, vagy akármelyik zenéje nélkül.

Egy a lényeg, Vivek Siva se bírt nyugton maradni a seggén, egy helyben ülni, miközben hallgatta ezeket a slágereket, azon belül is a Vanakkam Chennai filmzenéket (amiket mi egyesével másodpercről-másodpercre kielemeztünk becsesen), és összerántott a négyből egy mesápot, mert az és azt úgy illik hozzájuk, megérdemlik, meg miért ne, az úgyis sikk lett.

A végeredmény? Hát nem kérdőjelezem Vivek hozzá vagy nem hozzá értését ehhez a mashup szakmázáshoz, de hogy nem olvasta azt a könyvet, ami erről szól, arra mérget vennék. Legalábbis azt a fejezetet átugrotta, ahol a hogyan kezdjük el a mesápot témát boncolgatják, elég csak itt ebbe az első pár másodpercre belefülelni. Már-már szörnyű. Olyan, mintha el se kezdődne, vagy kezdődött volna igazán.

A folytatásban viszont egészen magára talál. Ergó ne hagyjátok annyiban, mert kezdi érezni az egésznek a miértjét. És mi is egyre jobban élvezzük. Persze ehhez a zenék is kellenek, amik olyanok, amilyenek. Anirudhosak, nagyon, jó értelemben naná. És a befejezésre meg már majdnem el is felejtjenénk honnan indult még anno, csak amikor újráznánk jövünk rá, hogy jaj.

Nem rossz szumma, de talán Higuainnak ajánljuk inkább, hátha akkor nem érzi egyedül magát, mert a Chievo elleni helyzete legalább akkora kihagyott ziccer volt és lett, mint amit Vivek bemutatott itt nekünk a Vanakkam Chennai mesáppal.  

Mert nem csak Anirudh indul Kollywoodban. Hiába toljuk fel a szivárványt a seggén, ahol és amikor csak tehetjük, hiszen azért a kollégák se ülnek ölbe tett kézzel a stúdióban a szitár előtt, hanem dalgyártanak amíg a csövön kifér. AR Rahmantól, Yuvan Shankar Rajan át, Harris Jayarajig bezárólag tényleg felsorolni is nehéz mennyi izgalmas, és szakértelemben, maszalázásban gazdag zenei rendező adja az áldást hiperszuper csudaklasszul tamil nyelven mostanság. Egy nap talán majd elfogynak, és mindenkire rákerül a sor, persze újak is vannak, voltak, lesznek. Aki még biztos kimaradt, vagy nem és akkor csak keveset beszéltünk róla, az G.V. Prakash Kumar, akinek tavaly egy pazar Raja Rani soundtracket köszönhettünk többek között. Erről is érkezik most a Hey Baby, de mondom a tesókat is érdemes megpróbálni, vannak ilyen jók, mint ez. Elég vegyes, színes, szagos, aki pedig látta a filmet az akár még nevetni is tud rajta egy nagyot, ha eszébe jutnak azok a képsorok, amik akkor pörögtekforogtak, mikor ez a dal ment a fülbe. Laza az egész, de szét nem esik. Dalmóka ez igaz?