Unjátok már? Mert én még nem.

Sőt, a helyzet az, hogy az Aashiqui 2 filmzenéje bizony évzene, az igen, az lett, érett be mostanra személyre szabottan. Nehezen is tudom jelen pillanatban, de előre az évre nézve is elképzelni a top 20 elit felsőtíz mezőnyét nélküle. Ah, spoiler, haha. Csak vele. Nem ragozom, képzeljetek el ide annyi magasztos, dicshimnusz jelzőt amennyit bírtok, mert én kifogytam belőlük már. Inkább hallgatom.

Hallgatom, bár ez alkalommal picit máshogyan. Más valakitől. Talán emlékeztek is Mohitra, talán nem, de és akkor ő volt az, akitől a Raabtat pár hónappal ezelőtt itt kiposztoltam a blogra, mint szimplán kurvajó dalfeldolgozást. És azóta se tűnt el a fiú, jött egy Jee Le Zaraval, Mere Mannal, amik valamiért kimaradtak (azt hittem feliratkoztam, nem) nekünk, de a most következővel, dalremakkel pótoljuk be az igazolatlan hiányzásukat és egyben vele szemben a lemaradásomat is.

A Tum Hi Hon egyébként nem változtatott semmit. Nem nagyon cifrázta, tupirozta, pont úgy egyszerűen hozza, ahogy az kell. Ahogy és amiért szeretjük. És jóllehet Arijit Singh hangjával élménytelibb, varázslatosabb, de adja Bhagwan, hogy nemsokára, pár éven belül bw felfigyeljen erre a srácra. Ott lenne a helye.