calacitra

Nem csak manapság, hanem úgy általában véve is kevés az olyan bwzene, mint amilyen ez itt. Talán utoljára pont AR Rahmantól hallottunk még ilyet a Yuvaban, de az is elég régen volt már persze. 2004-ben. Gondolkodom is erősen, az azóta eltelt időben nem sok minden történt, már ami ennyire merész lett volna, akár hangszerelésében mind a témájában. Aztán az is lehet, hogy simán csak elfeledteti velem őket a Sadda Haq. Tudod, a zaja elnémítja őket, mintha nem is lennének a világon. Mert van annyira jó, elárultam magam közbe.

A sikerének forrása több mindenben keresendő szerintem. Ugye a tökösségét már felhoztam fentebb a merészséggel, hogy jajde régen volt már rockrock fiúklányok. De ott van AR Rahman a god of music, a maestro is, aki tud ilyet, sokkal jobbat, mint a Slumdog Millionaire volt, amiért oszkárbácsi meggyűt szépen. Aztán az üzenete se titkos, amiről beszél, s amit a fiatalok éreznek magukénak elsősorban. De a legnagyobb erénye az véleményem szerint, hogy nem hindiklisé. Nem olyan, mint a többi száz megjelenő bw muzsika a palettán. Van egy egyedi hangulata is, erről mindjárt. A tűz meg ott van benne, nem kitalált, beleerőszakolt éppen. Átjön na, az, aminek át kell.     

Azt hiszem tipikusan egy (rock)himnuszt csináltak vele, amit a düh és szenvedély hajt végig. Egyszerre őrült és megavad. Furcsa mégis fülbemászó. Az egész egy nagy rohanás, adrenalinbomba, vagy legalábbis ahhoz hasonlítható, ami végigsöpör rajtad, ha belefülelsz. Egyébként van még benne valami érzékenység a fájdalomra, ami frusztrációt okoz, és ha te is hallod ordítani tudnál bele a világba. Nem hiába lett a modern generáció egyik kedvenc nótája most.  

Még érdekes, hogy a számot egy paraszti mozgalom ihlette, amely tényleg megtörtént néhány évvel ezelőtt. Ide jönnek a plusz érzelmek. Aki énekli az pedig Mohit Chauhan, akinek a lázadó hangja telitalálat. Ennyi. Hallgathatod edzés közben, készülhetsz fel rá vizsgára, vagy szimplán tiltakozhatsz vele valami ellen, a Sadda Haq mindig jól jön. "us gali ka main na jismein hayaa na jismein sharam"

Írország, Törökország, de az Ek Tha Tiger forgatás még mindig tart. A digitális poszter után most már képek is vannak arról, ahogy készül Kabir Khan rendezésében és Yash Raj Films forgalmazásában a - jövő év augusztusában bemutatásra kerülő - hindi romantikus thriller. Salman Khannal, aki először dolgozik össze Chopráékkal, és Katrina Kaiffal a vezető szerepekben. A tagline szerint egy történet lesz arról a férfiról, aki egész életében a hazájáért harcolt, most pedig a szerelemért fog. Höh. Nem sok, de lesz ez több is. A filmet öt különböző országban veszik fel, de egyelőre csak kettőről tudunk biztosan, hogy ott jártak, a másik három meg még rejtély, nem árulják el előre. Amit igen, hogy a filmzenét Sohail Sen szerzi majd - akinek legutóbbi munkája Mere Brother Ki Dulhan számomra kellemes meglepetés volt. Most nézzük a képeket a tovább mögött (utolsó már török helyszínen), és várjuk nagy izgalommal hol bukkan fel legközelebb az ETT stábja. Talán pont itt?

Aki nem érti az most megérti miről is szól, szólhat egy a bw muzsikák közül. Itt az Udi című dal a Guzaarishból, ami csak most csak kivételesen felirattal van beágyazva. De legyünk őszinték nem én tőlem származik a fordítás, de seringelni azt még szabad, hogy mindenki lássa. Nagyszerű hallgatni, minden egyes alkalommal vissza és vissza, amiről meg mesél az annyira szomorú, hogy már szép is egyben: "Futni, álmok hátán úszni"....

Kuelhunak üzenjük nem tetszik a rendszer. Indul az üzenetstop, ami hindi filmekből hol képkockákba hol anélkül ragadja meg a napot azt az egy sort, ami annyira igaz, annyira zseniális, hogy már üzenőfalra való. Idézetek jönni bwból. Arról a helyről, ahol a filmes forgatókönyvírók fabatkát sem érnek. Nem tisztelik őket annyira, mint pl egy zenei rendezőt és a filmgyártás folyamatában is az övék a tök legleglegutolsó szó. Sarkítva, pöttyet eltúlozva, de egy biztos, nem jó állás ez odaát Indiába. Jóllehet csomó film születik, de többségét nem a sztoriért, aztat rafkossága, jól megírtsága miatt szeretik, hanem egészen másért, vili, nem ismétlem el. Szóval nem néznek fel rájuk. Sokszor szedik szét is őket apró cafatokra a kritikusok egy-egy rossz film után. Amire a válaszuk egyszerű és mindig ugyanaz: de hát minek, ha nincs meg tisztelet, az alázat a munkájuk iránt? Én most megadom. Van ott is legalább annyi egymondatos, többsoros gyöngyszem, mint másutt a nagyvilágban, a nagy írók között, akik még ennél közhelyesebbek is tudnak lenni. Lecgó.   

Every moment can be a new life

Pont ennyi, azaz 100 poszt lett már kipáblikolva ide. Ejha. Csak nézek, mint amerikai a bw moziban. Nem hiszek a szememnek. Rendszert persze azért ebből nem akarok csinálni, megünnepelni minden ilyet, de a blog életében mégis csak ez az első nagy(obb) szám, amihez most jutott el.

Valaki egyszer azt mondta, a minőséget nem a posztok számában mérik. Igaza volt. A mennyiség nem egyenlő minőséggel. Nem is erre törekszem a csálcsitrával. De azért az eddigi blogokhoz képest elég gyorsan váltott át kettőről háromjegyűre a posztok összáma, s erre rácsodálkozom még mindig, újra és újra.

Önelemzés. Azt hiszem, a kezdeti ködös elképzelések után sikerült nagyjából annak teret adni kontent formájában, aminek úgy szerettem is volna, ahogy megálmodtam magamnak. Nyitott vagyok mindenre, szeretném színesebbé, még változatosabbá tenni, mert bw éppen ilyen. Nem akarom csak full textbe nyomni, bár az ellenkezőjét sem akarom igazán. Egyszerűen, ha van valami új kategóriaötlet és tetszik, mint a retro vagy most éppen az idézetek, akkor beemelem, mert nem para. Határok zilch.

Talán egy dolog van, amiből kevesebb jutott, és amiért csak ritkán megy a bugi a kezembe. Azok a filmfirkák. Már hatszor több filmben volt részem, ebben az évben (csak 2011), mint amennyi írással ez az oldal  rendelkezik, így esz a penész a legjobban. Meg úgy, hogy ez a része még jobban eladhatóvá teheti a filmet, bw egészét, mint egy hír, akár egy jó vagy egy rossz karcról van szó. Eredetileg a minden héten egy véleménnyel indultam neki, amit csak nem sikerült tartanom. Ezen mindenképpen szeretnék változtatni a jövőben.

Most ennyit. Amit még jó látni linkeltek ide, meg az origo néha oda a blogcímlapra, vagy bele ketrecbe a főoldalára. Köszi. Még három hónap se telt el, szóval ennek fényében ez nekem nagy funfunfunfun. Pláne úgy, hogy nem reklámozom szétagyon a blogot, van előmoderáció és nem klisétéma, autogenerált blogszolgáltatás n plusz egyike ez megint. Üzenet: továbbra is iszkoljatok hát ide, dansz.