calacitra

Arijit Singh próbál jobb belátásra bírni a Haider filmzenéket illetően azzal, hogy most egyet közülük, a Gulon Mein Rangot kisujjból eldalolja. És szép-szép, csak a komfortzónámból nem tud kizökkenteni egy másodpercre sem. Nyilván, ha indiai lennék elolvadnék, repeatbe vele, és a dj shuffle monnyon le, viszont anélkül (még úgy is) sok esélyét nem látom annak, hogy a film megnézéséig találkozni fogunk nem hogy többször, akár csak egyszer. 

Ha egy filmzenét akarsz meghallgatni erről a korongról, akkor ne ez legyen. Gondolom már a könyökökön jön ki, hogy melyik amelyik, pedig azért az igazat megvallva ez a címzene se rossz vétel.

Amúgy a Ram Leela és a Raanjhanaa szerelemgyermeke zenei téren sem muzsikál döcögve, de igazán a képkockákban éli ki magát, és mutatja meg, hogy az egyszerűség is lehet több, meg lehet így is valami nézőmágnes.

Picit már a pártfogoltam lett, fakt, tipikusan szeretném is szeretni, dévédén meg ki nem hagynám.  

A poszt címe akár lehetett volna az eltűnt idők nyomában is. Hiszen a most következő dalban olyan bwban is népszerű és híres maestrok közreműködtek, szebb szóval kollaboráltak, akik az idén nincsenek a rivaldafényben, ha a filmzenék palettára tekintek.

Azt, hogy ez mennyire indokolt vagy jött össze csak úgy sajnos, nem tudom, de azt igen, hogy míg Rahet Fatah Ali Khan legalább önálló albummal jelentkezett, addig a Salim Sulaimanról ez nem mondható el, brühü. Persze a héten már ez a második feltűnésük itt a blogon, viszont mégis csak szeptember van, itt volt az ideje na.

A dal meg a Habibi névre hallgat, amit ők hárman párban együtt vezényelnek le egy klip kíséretében. Ha pedig ez se lenne elég, akkor ott van az 50% svéd meg 50% görög származású Elli Avram, aki mára már bw színésznővé is avanzsálodott a Bigg Boss regnálást követően. És ahogy azt láthatjuk, ha táncolni kell akkor se jön túlságosan zavarba, éljen is az eyecandy rovatunk legcsiszolatlanabb gyémántja.   

Valamint, hogy teljes legyen a kép, akarom mondani gloáblis, multikulti, úgy a dal már inkább valamilyen arab beütéses, de ezt nem szándékom a számlájára írni, mert elég jól él vele, kihasználja, bár nem is fűszerezi túl, csak mértékkel adagol. De adagol. Nem először hallgatom meg már a bejegyzés írása alatt, és nem is utoljára. Amihez Elli se kell hatványozottan, nélküle is elboldogul a Habibi. 

Az első negyven másodperc olyan váratlan és páratlan, amire mindjárt felkaptuk a fülünket, hogy ezmiez. Hát S-E-L. Akik a Kill Dill fimzenéit vállalták most magukra, készítették el a mi legnagyobb megelégedésünkre.

Mert bár az is igaz, hogy régóta sok van a számlájukon, és adósak soksok évezenével, azonban mégis csupa öröm újra szembe tallálkozni velük audioügyileg.

A jelen daldarab egy tételre felgöngyölített, szokás szerint érkező címadó filmzene, amit az unikum mivolta miatt nem lehet halálian unalmasnak vélni. Van benne western dejavu, bw mainstream pop, és a refrének refrénje, ami felteszi a pontot az i-re.

Miközben a szemünket sem kell lecsukva tartani. Hiszen a trailer után szabadon itt is megajándékoznak néhány egészen fura színvilággal, és beállítással megáldott jelenettel, amikhez csak jó mozizást tudunk kívánni, de azt nagyon és nagyot. 

Még több és több Salim-Sulaimanot bwba. Meg Indiába. Mert lehet vannak náluk sokkal jobb, ismertebb, eladhatóbb zenei maestrok, de még egy ilyen, mint ők, az nincs egy szál se.

'Bírom is őket, mint a jó bort', - a leglegleginkább a zenei és filmzenei fronton, ami Indiát érinti. De hogy miért? Nehéz megmondani, hiszen évzenékben szegények, az utóbbi időben közel sem találják meg magukat és számításaikat, az aranykoruknak már régen lefőtt a kávé, valahol ezt mutatja a felkérések számának visszaesése.

Meg hogy ha keresik is őket, nem éppen a felsőtíz producerei satöbbi teszik azt borsos ajánlattal a farzsebükben ajtót kopogtatva. Mégis nagy kedvenceim. Kár, hogy csak ilyen ritkán állnak elő. De ha ez a szint marad, akkor nem panaszkodom.

És akkor Chulein Aasman, a legújabb, ami nem filmzene. Bár egy színésszel közösen, Farhan Akhtarral adják elő megklippesített formában (meg neki kösznhetően). Az üzenete mellett (go women go #womenpowa) pedig a dal is szépen szól. Ezért és azért is érdemes hajtani utána.