calacitra

A Hum Tum (is) az egyik olyan film, amit időnként elő kell venni. Nem is porosodik sokat, mert néhány havonta mindig lekerül a polcról. Most is ez fog történni, azaz hogy megnézem ilyen és milyen volt az, amikor még Kunal Kohli nagyon értette a dolgát ebben a filmkészítésben, nem mint manapság ezekkel a Teri Meri Kahaanikkal.

De van még egy másik bigbigbig plusz oka az újranézésnek. Ez pedig a Jatin Lalit (zeneszerző/rendező). Akik miatt a mai napig fáj a szívem, hogy feloszlottak, felbomlottak, befejezték még akkor 2006-ban. Hiányoznak is na, hogy nincsenek. Úgy érzem, hogy velük sokkal szegényebb lett bw filmzenei paletta. És jó is lenne őket hallani megint. De nem.

A lényeg, hogy ez az egyik legfényesebb korongjuk. Amit bár nem díjaztak agyon és túl mint a többit (DDLJ, K2H2, Koi Mil.. stb), de nagyon szerethető, slágerdalokkal van telis-telepakolva. Pont olyanokkal, amik bárhol bármikor működnek. Ha vidám vagy, ha szomorú vagy ez itt a te helyed. Nem mellesleg iszonyat nyárkompatibilisek. De vége, nem ragozom, itt van ezekből egy, a címadó dal. Nesztek diszkóknépe, így kell csinálni. 

Sanjay Dutték megmutatják, eléneklik mi zajlik le a mumbai rendőrségnél, falai között és azon kívül. Csak nehogy magadra ismerj még a végül, mert a valóságban is ez megy. Az más tészta, hogy most a Departmentbe szól eme repnóta. Hogy rap? Igen. Ilyen műfaj is régen volt a bw moziban, néha hiányzik, de nem ennyire, hogy ettől hídba menjek le. Anniyra nem. Van jobb szövegelés is ennél a bw történelemben. Egyszer.    

A Rowdy Rathore legújabb promója nem a 90-es évek hangulatát idéző - Shreya Ghoshal és Kumar Sanu által elénekelt - dal miatt érdekes, hanem a látvány miatt. A betét, a külcsín az, ami megvesz kilóra inkább. Már másodjára, hiszen az item number esetében is hasonló fordult elő - velem. Azaz, hogy a filmzene soso kategória, nem különösebben earporn, de a hozzá/alá készített dansz és képsorok azok, amik ténylegesen letaglóznak. Nincs jobb szó rá, mint hogy 'desi', igazi desi az egész. Olyan, amiért szereted ezt a műfajt - nézni éppen. Viuzálorgia. Sonakshi Sinha pirosban gyönyörű (will you marry me), és még Akshay is szerethető benne. Nem tudom, de Prabhu Deva keze lehet benne, aki a jelek, a látottak szerint tudhat valamit, nagyon. Vagy csak egyszerűen visszahozza bwot bwba. És ennyi pont elég is az olyanoknak, mint nekem.  

Gangs of Wasseypur zene. Az egyik. A sokból. Mert ugye az a szóbeszéd járja, hogy soksok, legalább 20 filmzene hangzik el majd a (több mint 3 órás, két részes) film során. Erre elvileg a hó végére, vagy a következő elejére választ kapunk (bizonyítást nyer), akkor fog megjelenni ugyanis a korong. Amit nem Pritam, Vishal-Shekhar, SEL, de nem is Amit Trivedi csinált, hanem Sneha Khanwalkar. Na ő tőle is régen volt már valami.

Most promó szinten itt az egyik tétel, ami a trailerből lehet ismerős, név szerint a Jiya Ho Bihar Ke Lala. Not bad. Az alapzene nagyon addiktív és dallamtapadásos, egyre többet játszom is vissza, de az a fura megérzésem, hogy inkább vokál nélkül instrumentalba lenne mester.  

Nem egy bw-darab, de van (csomó) indiai vonatkozása a Trishnának, ami Thomas Hardy regényének, a Tess of the d’Urbervilles (Az egy tiszta nő) filmes adaptációja. Michael Winterbottom rendezte, és két fiatal szerelmét, annak drámáját meséli el. A Torontoi filmfeszten már bemutatták, mindeközben UK-ba is befutott, meg a nyár folyamán sok más helyre is is megérkezik még a nagyközönség elé.

És akkor jöjjenek azok a vonatkozások. Azon túl, hogy az egész sztori Indiában játszódik és az egyik főszerepben a rút desi kiskacsa Freida Pinto szerepel (még Anurag Kashyap is feltűnik), még a zenében is találkozni ismerős nevekkel. Olyanokkal, mint Amit Trivedi. És ezt tök jó látni, fúh de még milyen jó lesz hallani majd. A film is érdekes, de minket most tényleg a dalok hoznak a lázba, amik közül egy így néz ki promóképpen. Idevele, velük gyorsan.