calacitra

How to win friends & influence people? Dobod a csokit, integetsz indokolatlanul, szerzed a jó jegyeket meg egy barátot magad mellé, és akkor te lehetsz az, aki csak szeretnél lenni. Gippi már kipróbálta. Hogy bevált? Az majd kiderül hamarosan a mozikban. 

Talán nem is mondtam még, de azért szeretem azt egy bw zenében, ha a zeneszöveg is legalább annyira könnyen tapad, ragad, mint maga a dallam. Nyilván nem esik ki a legjobb vagy az évzene pikszisből emiatt senki, egy szerzemény sem - eddig és ezután se, mert aj mittudomén nem jut eszembe a refrén. És ez most akkora örök hiba lenne n+1, hogy onnantól kezdve többet nem is akarnám már hallani. Szó sincs erről.

Mert kontra, megszámlálhatatlan azon számok száma, amikből a mai napig nem tudok egy pontos, dalszöveghű mondatot elmondani. Dacára annak, hogy avítt slágerek, és 'megvoltak' már vagy több százszor. Ez nem fekete pont, de a másiknak meg piros se jár ezért, egyszerűen így vagyok beállítva, néha kell ez a plusz a muzsika mellett.

A Tum Hi Hoban pedig megvan ez a plusz. Hirtelen nem is tudom, hogy a zene vagy a szöveg varázsolt volna el előbb, de tökre lényegtelen, mindkét fronton világklasszis teljesítményt ad. Így nem csoda, hogy időközbe bizony-bizony évzenének nőtte ki magát a dal (a leg20 közé várom, bár hosszú még az év), ami nem más, mint Mithoon az Aashiqui folytatásához készített egyik bw filmzenéje.

Kint, Indiába hatalmas sláger lett. Érdekes hozzávaló, hogy a történelem pedig ismétli önmagát, hiszen az első Aashiqui is a jó zenéitől volt hangos, és emlékeznek is így rá sokan előszeretettel sok szeretettel, és most megint ez történt, 2013-ban is a csapból folyik az egyik. A film meg, ezek után olyan lesz, amilyen. Mert ennyi és ekkora siker már félsiker az egész darabra nézve. Ott tartunk, hogy a nagyobb filmek, vagy zenei rendezők is megirigyelhetnék. És ha másért nem, ezért érdemes volt folytatni.

Mindenki szereti, Dj Shadow is. Vagy nem, és csak muszájból remikszelt. Van egy mondás, miszerint a jó zenének szerencséje van. Bárki bármit hoz ki belőle, az akkor is fasza marad. A Tum Hi Ho az maradt. Ez a feltupírozott, turbozott, tuningolt változat is rokkol, hazatolja a bringádat, helyetted, ha úgy van. Büntet. Az eredeti lassú, giccses után nehéz elhinni, de sikerült teljesen táncparkett-kompatibilisre átültetni, aminek van létjogosultsága is, lehet twisttwisttwistelni rá, ajánlott, kötelező. Szeressem.         

Most aki szereti vagy szimpatizál a hétfővel (valaki, kizárt), mint nappal, akkor az ne figyeljen ide, mások viszont annál inkább. Ugyanis a Go Goa Gone (bw első zomkomja) egyik dala, dalbetétje igazi antihétfő himnusz lett a Sachin Jigartól. Olyan, amit csengőhangnak netovább ébresztőnek találtak fel erre a napra. És még ha le is maradtunk a tegnapiról, sebaj, mert minden héten akad még egy hétfő, ha meg nem, akkor ott a vasárnap, szóval lehet rákészülni a következő napra, hogy I hate bloody khooni monday!!!   

Szép-szép, de sok vizet nem zavar. A nagy fogás a Tum Hi Ho volt, a kicsi halak meg pont ilyenek. Se többek se kevesebbek ennél. Átlagon aluliak, és mégis szerethetőek. Talán majd a filmnél újra összefutunk, talán.    

Kezdésként jól seggbe kéne rúgni a YJHD marketing oszály, részleg, csapat minden egyes tagját, amikor kitalálta azt, hogy a Holi ünnep után, tényleg nem sokkal tesznek ki egy ilyen dalt, dalbetétet, ami biztosan nem találod ki miről is szól. Hát a Holiról. Komolyan felfoghatatlan, hogy miért nem lehetett ott és azonnal a Balam Pichkarival indítani - el az egész promociót. A Badtameez Dillel helyet cserélhettek volna és kész, nem nagy fejtörés ezt megoldani. De hát whatever, ha már így alakult.

És folytathatnám azzal, hogy gőlsduadlű. Hogymi? Izé, segítsetek gyorsan szavakat találni, mert én már egy napja képtelen vagyok rá. Pontosan azóta, amióta ez megy, konstans, végtelenítve. Lehalkíthatatlan, ott kattog a fejembe, a nyelvemen, a fülembe, mindenhol. Szól és szól, éljen is Pritam, aki ezek után már 100%, hogy valami romantikussal fog előállni. Reméljük ennél jobb már nem lesz, az konkrétan bűn lenne. De azért tessék, imádom azt az oldalát is. 

Verdikt. A Balam Pichkari személyében megérkezett a modern, kortárs Holi-himnusz, amire rophatja (rophatná, ugye) az aktív tömeg beszínezve. Addiktív, dallamragadásos, energiabomba. Shalmali Kholgade pedig, aki a Pareeshannal tavaly több díjat is bezsebelt, annyira telitalálat, hogy azt gondolom, a következő Sherya Ghoshalt halljuk itt és fogjuk sokáig nem hiába - Vishal mellett. A képek pedig beszéljenek helyettem. Deepika igazán ömézing, és talán ez már az ő dala, vagy jobban, mert a Badtameez Dil Ranbiré volt, szóval ezzel az erővel itt ő lopja el a showt. Meg a szívemet - és a zene.