calacitra

 Hil ké nácsó nácsó 

 hilhil ké nácsó nácsó 

Ha a Sachin-Jigar egyszer elkapja a fonalat. Bár úgy fest, hogy a Raj&DK kollaborálás mindig elő szedi belőlük a tartalékokat, hogy aztán abból valami magaszene keveredjen ki a végén. A G Phad Ke ennek az eredménye. Jelen pillanatban nem is tudok aktuálisabb, és halálpontosabb alternatívát említeni ennél, ha a táncparkettre invitálna az indiai éjszaka. Refrénestül-koreostul kiállásgazdagságos környezetben is simán megállja a helyét. Erre veretni lenne jó most. 

Govinda meg olyan, mint az internetadó: mindenhol ott van. Aranykorát is meghazudtolva tolja túl az idei évet. 

A Kill Dillről minden elgundayeskedése ellenére az ilyen dalelőzetesek, betétek miatt nem lehet leszállni. A Sajde is olyan három percre, hogy az lehetne akár másfél óra is. Minden tekintetben nyerő választás. A SEL a füleinket kényeszteti, és közben a szemünk sem marad szárazon. Tényleg elképesztő extravaganza látványorgiával fog bírni. De nem háromdésen, csak extrém stílusosan. Ja és a jodi is kitesz magáért, egy rossz szavunk nem lehet.  

 Sajde bichhawan ve 
 O gali gali, o gali gali, o gali gali  

Nagyon baba. Prabhudeva a remake készítés Cristiano Ronaldoja. És lehet sírni, hogy soha sem fogy ki, már unjuk is valahol legbelül a sok dél-indiai feldolgozást, de a trailer ennek a szebbik arcát mutatja. Hogy közbe van is miért lelkesedni, ha erre kerül a sor újfent. PD meg a garancia, aki ez előzetes láttán még akár Ajay Devgnt is közelebb hozza hozzám. Mert alapjáraton akármennyire nem csípem a színészt, ezt most eladták vele. Kicsit nyílván túlhúzott az egész, de ahogy beleépít elleneket az autóba, ahogy badassnak tetszik lenni, vagy vállára veszi a már nem gondokat, közben felszedi Sonakshi Sinhat, az nekem guilty pleasure. 

Hiába tart bw most ott, ahol tart, azért továbbra sem utolsó szempont egy feltörekvő színésznek, hogy legközelebbi rokona közül egy a filmiparban ismert legyen. A belterjesség, a családiasság, a rokoni szál, a kapcsolatok még mindig az elsők, aki erre adja a fejét az jobb ha már a kezdet kezfetén beleszületik oda, ahova kell, és után már ezerszázalék esélye lesz egy debütre biztos. Na Barbie Handanak is megvan a maga szerencséje, hiszen PeeCee hátszélországán felkapaszkodva novemberben már első filmjét mutatják be, oldalán Karanvir Sharmaval, és Vivek Agnihotri rendezésében. Ez lesz a Zid. Meg a poszter.

“Come play with fire”

Prabhudeva jön, lát. És győz is? Ez nem lehetne kérdés, de Ajay miatt nekem az. Ha most nem szeretem meg, akkor soha. A poszter még túl hideg.