calacitra

Usher találkozik a Tum Hi Hoval. Hmm, ilyen még nem volt. Ugyeugye! 

2013 egyik legévzenébb évzenéjéből boldog-boldogtalan készített már valamilyen feldolgozást, így lassan már nem is dobunk hatost az üveggolyón, ha egy új születik meg és lát napvilágot.

Persze tavasz is régen volt, de ez a zene ez időjárás/kedvfüggetlen, bármikor-akármikor-mindig jól jön, ha jön. És komolyan az egyik olyan bw muzsika az idén, amit szívesen veszek elő újra és újra. Akkor is ha szar vagy éppen kevésbé napom volt. Jelen másodpercben pedig nem is tudok jobb filmzenét mondani idénről, ha bwról van szó, és engem kérdeztek. Kábé annyira durván betalált, és vitt magával mindent, mindenkit, mint egy éve a Pani Da Rang volt. És ha ez így marad, persze messze még az év vége, akkor AR Rahman, Pritam, VS, SEL, Amit Trivedi megint befürdik, miközben Mithoon jó ha az évben kétszer zenét csinál. Innen nézve maradjon meg ebbéli szokásánál.  

De persze nem azért gyűltünk itt és most össze, hogy ragozzam a ragozhatatlant, elmondjam mennyire fasza muzsika ez, hanem azért, hogy egy új feldolgozást kapjatok a fületekbe, ha még nem volt elég. A legújabbat Arjun hozza el nekünk. Akiről posztoltunk már nem is keveset ide a blogra, lehet utána keresni, és aki most megint valami egészen furával állt elő. Azt már megszokhattuk, hogy ő ilyen mashup, remixgyáros fazon UK-ból, aki szereti a hindi zenéket mindenféle nyugatival összemaszalázni, fűszerezni, legózni. És most is így tesz. A THH-ot egy Usher művel boronálja össze, aminek a végeredményét hallgathatjátok meg, és nézhetitek is klip formájában. Mellette tűnik fel még, el kell mondani, Rekha Sawhney, aki gondoskodik arról, hogy olyan szépen szóljon a THH, ahogy még női hangtól biztosan nem szólt. Jóféle. Nem a legleglegleg a sráctól, de kihagyhatatlan ajándék volt, amit nem lehetett nem bezsákolni.         

Ja és ha már Arjun, egyet kell csak aludni, és itt a Vennakam Chennai soundtrack (wáááh), amin ő is énekel, és amit nem más, mint Anirudh Ravichander szerez. Húha. Jobban várom, mint az őszt. Pedig (m)elegem van már nagyon. 

És még mindig nem unom. Lehet, hogy igaza is volt annak, aki azt mondta, hogy az évben még egy ilyen sikert, hatást dal nem fog elérni, mint a THH tette és teszi azt hónapok óta. Az emberek egyszerűen imádják, tonnaszámra készülnek is hozzá a remikszek, a dalrímékekről nem is beszélve, amikből a legújabbat mutatjuk meg most. A Jasim & Adel Ebrahim és Fura kooprodukcióban elkészült cover egészen messziről (made in UAE) érkezik, de egyrészt így se hallottuk még, másrészt pedig itt van a dal ereje, hogy országról-országra vándorol, nem áll meg a határoknál. A mostani egy 'arabosított' rap szöveggel kihupált változata az eredetinek, amihez még klip is tartozik (!44!44! - érezzük), összeségében nagyon tetszetős lett. És eszembe jutott még valami, hátha ez lesz bw why this kolaverije .   

Lassan nem lesz dj Indiában, aki ne dolgozta volna fel (remikszelte) a maga sajátos módján az év egyik legjobb bw filmzenéjét, az Aashiqui 2-ből Mythoon Tum Hi Hoját. A nagyobb és ismertebb nevek közül Dj Shadow már túl van ezen, most meg dj Chetason a sor. Fákje, És igazából jöhet is annyi még amennyi csak akar és belefér, mert amíg vannak olyan elvetemültek mint én, ergó amíg van erre kereslet, hallgatótábor rá, addig lehet és aranybánya nagyon, meg profit. Mert hiába imádom az eredetit, táncparketten a helye és a helyem, ha ez megy (még csak promo). Who's next?

Unjátok már? Mert én még nem.

Sőt, a helyzet az, hogy az Aashiqui 2 filmzenéje bizony évzene, az igen, az lett, érett be mostanra személyre szabottan. Nehezen is tudom jelen pillanatban, de előre az évre nézve is elképzelni a top 20 elit felsőtíz mezőnyét nélküle. Ah, spoiler, haha. Csak vele. Nem ragozom, képzeljetek el ide annyi magasztos, dicshimnusz jelzőt amennyit bírtok, mert én kifogytam belőlük már. Inkább hallgatom.

Hallgatom, bár ez alkalommal picit máshogyan. Más valakitől. Talán emlékeztek is Mohitra, talán nem, de és akkor ő volt az, akitől a Raabtat pár hónappal ezelőtt itt kiposztoltam a blogra, mint szimplán kurvajó dalfeldolgozást. És azóta se tűnt el a fiú, jött egy Jee Le Zaraval, Mere Mannal, amik valamiért kimaradtak (azt hittem feliratkoztam, nem) nekünk, de a most következővel, dalremakkel pótoljuk be az igazolatlan hiányzásukat és egyben vele szemben a lemaradásomat is.

A Tum Hi Hon egyébként nem változtatott semmit. Nem nagyon cifrázta, tupirozta, pont úgy egyszerűen hozza, ahogy az kell. Ahogy és amiért szeretjük. És jóllehet Arijit Singh hangjával élménytelibb, varázslatosabb, de adja Bhagwan, hogy nemsokára, pár éven belül bw felfigyeljen erre a srácra. Ott lenne a helye.