calacitra

Ajay Devgan heist filmje, amit Priyadarshan rendez és csak április végén mutatnak be az eredetileg tervezett 2011-ei novemberi kiadás helyett. A csúsz(tat)ás oka annyiban közismert, hogy a rendező barátja Imtiaz Ali a Rockstart pont arra a hónapra időzítette premierre, amikor a Tezz is szerepelt volna a mozikban. Ezért aztán Priyadarshan végül úgy döntött, hogy nem fog "összecsapni" vele, inkább új időpont után néznek. Talán jobban is járt így.

A filmben Devgan mellett ott lesz Mohanlal, Anil Mission Impossible Kapoor, Kangna Ranaut, Zayed Khan, és item girlként Sameera Reddy. Nem kis nevek, miközben arról cikkeznek a filmmel kapcsolatban hogy az akciójelenetek ilyen parkour technikákkal készültek (látszik itt), ami wow, meg hogy olyan kaszkadőrök voltak jelen, akik a Bourneben is beugrottak meg leugrottak Matt Damon helyett mindenhova. Ez szép, csak a vonatrobbanásos jelenetnél nem volt ott senki. Ettől eltekintve azonban végig izgalmas a trailer, reméljük ezt át is tudják ültetni a moziba majd. Mi várjuk, mert bw egyre jobban és érettebben nyúl ehhez a műfajhoz, ami tetszik. 

Amíg a BBB az embereket összehozta, esküvőket szervezett, olyanoknak, akik szeretik egymást, addig ez a Jodi Breakers már arról fog szólni, hogyan lehet szakítani és elválni, kivel érdemes azt jól megcsinálni, véghezvinni, ha már a menny pokollá változott a szerelmesek életében. Van is itt egy ilyen pl, ez a Bipasha és Madhavan párossal, akik ebben lesznek nagy szakik a történet szerint. Hogy vélemény? Nem mondanám nagy történetnek, de bwban azért ez mégis formabontó, ilyet nem gyakran látni ott. Mégis biztos vagyok benne, hogy műfajában romkomként simán megállja a helyét majd, jóllehet a kasszákat nem rohamozzák meg miatta. Akiknek bejöhet, a színészek rajongóinak mindenképp na meg fiataloknak is ízleni fog szerintem. Sok szép helyszín, jó zenék, új és új színes napszemüvegkeretek Madhavanon, mi kell még?

Anno így vezettük fel: a mother of story avagy Vidya Balan pocakot növeszt, és utánaered eltűnt férjének, Emraan Hashminak. Így is van. Azt hiszem ennél jobban aligha lehetne összefoglalni a Kahaanit. Most meg még előzetest is kapott. Amit érzésem szerint picit túlhúztak, egy perccel lehetne rövidebb is simán. De azért mégis olyan, ami nem veszi el a kedvet a megnézéstől, van annyira jó (háttérzenéjével, Vidyaval meg a befejezéssel).

Az év Pyaar Ka Punchnamajaként számon tartott Bittoo Boss mindenben elődje példáját követi. Azaz a bw megszokottól eltérő történetet mesél el, jójó a szerelmet, de nem úgy, máshogy. Aztán még mindezt pimaszul fiatal, üde, friss, noname arcokkal teszi a főbb szerepekben, akikre úgy gondolom nagy szüksége is van bwnak az állandóak mellett. Egyértelmű persze, hogy a fiatalabb korosztályt szólítja már meg ezzel, nem is annyira családi film, de kell ilyen is az évben. Jól mutatta ezt 2011-ben a PKP, a Shaitan vagy éppen a Shor in the City sikere a tömeg szemében. Akik annyira szerették őket, hogy aztán simán felfértek az év végi listákra, és azt uralták minden blocbustert jól kickasselve.

A film bemutatójára egyébként még várni kell, április végén érkezik csak. Nem újdonság, de azért elmondom, hogy a készítők vagy a rendező is részt vállaltak itt-ott, ebben-abban a PKP sikerében. Akik (te)hát attól megrészegülve döntöttek úgy, miért ne, hogy most is kamerát ragadnak, odaadják azt Bittoonak, aki majd ilyen Band Baaja Baaraat filinget csinál elsőre ide trailer gyanánt. Ez ugrott be elsőre. Aki szerette tehát a BBB-t, vagy még jobban, inkább a PKP-t, az szerintem ebben sem fog csalódni. Mindenképpen nézős. A férfi színész meg tényleg egy Ranveer Singh klón.

Valamit nem elég egyszer megnézni, legalább háromszor kell. Gautham Vasudev Menon filmje pont ilyen. Hiszen a VTVt, tudod 2010 tamil és az utóbbi idők legjobb romantikus filmjét, a telugu remake után két évvel később már a hindi változatban is bemutatják a színházakban. Tényleg ugyanazzal a sztorival, csak más helyszínekkel meg szereplőkkel (igen már harmadjára). Erről már volt szó, lapozz hát.

A lényeg? Most trailert is kapott (közben volt music launch is már). Nézem-nézem, és az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök neki egyrészt, mert ez az az alkotás, ami teljesen megérdemelten kerül a vásznakra újra és vissza. Van aki pl az eredetit már 60-szor látta!, szóval így kell nézni a helyét, betonbiztos na. Másrészről tudva, látva milyen is volt a tamil oridzsinal verzió, nehéz lesz azt neki megközelítenie. Már a telugu se lett annyira sikeres, így olyanban reménykedni, hogy ez majd jobb is lesz annál, hülyeség. Innen jön a félelem és reszketés része az EDT-ban. De komolyan cáfoljon rám, ha tud!