calacitra

Abba az örök hibába, amibe a Gunday akarva-akaratlanul belepottyant, a Kill Dillnek már nem kell. Hiszen csak tanult valamit belőle. A trailer szerint tanult is. Mert komolyra venni nem fogja, gondolok itt az igaz történetek belefűzésére, amin elvéreztek korábban már sokan.

Persze ettől még Shaad Ali mozija nagyon egykutya az év eleji bromanceszel, féltestvére lehetne így első előzetes-ránézésre. Még Ranveer Singh is visszatér. Aki bár új játszótársat kap, az oviban is fegyver volt a jele, Ali Zafar személyében, de az ellen (Govinda) és a NŐ is Chopra, csak a másik.

Tudom előre butaság lenne kikiáltani egyiket a másiknak, és fordítva. Meg amúgy is eléggé stílusosnak fest a Kill Dill, néhány jelenet már a pazari magasságokat nyaldossa, és a SEL zene is befigyel a végéhez érve, ami több mint sziporkázó. A párbeszédek is hasítanak, a színek megbabonáznak, miközben nem estem annyira hanyatt tőle.

Viszont előzetesügyileg nagyon odarakták magukat YRF_ék, így bármi benne van, még lehet, az is, hogy moziban kötelezővé érne, amikor eljönne a november közepi premier. 

It's a kill or dill....   

Úgy tartják, egy teasernek soha se de nem az az erénye, hogy történetbe menne bele túlságosan is. Inkább csak jó szokásához híven tereget valamit, de olyat, ami azért szemnek álló, megfog, és látsz benne potenciált, egy második esélyt a visszatérésre, amint a trailer megnézhetővé válik. Az I ezt a szabályt maximálisan betartja.

Bár Shankar se ma kezdte, és olyan filmekkel háta mögött, mint amilyen neki van, várható volt, hogy pl. egy atipikus szerelmi történethez ++++ máshoz lesz majd szerencsénk az ő új rendezésében. És így is lett.

Az I egy kicsit a nyugati és keleti világ kereszteződése, első blikkre nagyon markáns és vagány, bw össze is tenné a két kezét, akkor se tudna hasonlót megalkotni. Én maradok, érdekel mi sül ki ebből, pláne a soundtracket hallgatva, amivel AR Rahman visszakomponálta magát a szívembe. 

Amikor minden egy film ellen szól, de az mégis ráderőszakolja magát. Hiszen a Jigariyaa tipikus bw film létére már közhelynek, unalmasnak tűnhet, nagy ígéretek nélkül, a meggyőzés legegyszerűbb eszközparkjával. Főleg azoktól, aki a Tanu Weds Manut készítették (nekem nem jött be), ismeretlenebb színészekkel a főbb szerepekben (hero: Harshvardhan Deo? heroine: Cherry Mardia?), meg igaz történet alapján megtervezve. Kész, vigyázz, melódráma relé kiakasztva. 

 Ez lesz a szegények Ram-Leelaja. 

De mégis abban erős, amiben kell, hiszen valahogy a szívhez közel férkőzik. A két perc annyira tisztességesen meg van csinálva, hogy nem lehet belekötni. Míg az egész puritánsága, indiacentrikussága, letisztultsága olyan, ami nagyon hiányzik már bwból. Elvégre mindenhol csak a tupír, a tuningolás megy, és indul, ahol meg nem, ott elveszik a varázslat, ami bw-ot bw-á teszi. Itt meg érzem ezt benne, a faktort, vagy legalábbis az esélyt, hogy lehet belőle egy jó kaliberű, márkájú romantikus film. Akár bé szinten, de szerintem többre is hivatott lenne.

Engem megnyert magának teljesen. Vevő vagyok rá. Szeretném szeretni a végén is majd, nem csak azért, hogy azt mondjam, igazam volt és nem meg mondtam. Bemutató október 10-én, addig meg a dalok is besurranak.

Mondják, az internet jó biznisz. Ezt azok a fiatalok is osztják, akik Mumbaiban ebbe fektetnek aztán bele a Sonali Cable c. moziban. Jelige lehetne, hogy széles sávat mindenkinek. Meg hogy a kis emberek nagyot mernek álmodni. De csak egészen addig, amíg meg nem jelenik, keresztezi az útjukat Anupam Kher. 

Charudutt Acharya rendezésében elkészült film október közepén kezd a vásznon. Komolyabb arcok, húzónevek nélkül. Anupamot leszámítva (meg a soundtrack szezőit). Hiszen Rhea Chakraborty, vagy Ali Fazal még inkább a bé ligában játszik. És egyelőre nem látom azt, hogy ettől a filmtől ez megváltozna. 

Mert igaz, hogy a történet nem bw hétköznapi, ez jó, de a trailer meg az, ez meg nem jó. Ergó elhiszem, hogy van több ennél a Sonali Cable-ben, de hogy ez (a hipotézis) nagy vásznat nem ér egyelőre, meg megannyi rúpiát, az fix. Hajrá tehát dalelőzetesek, rajtuk a sor.

Vannak olyan filmek, mint amilyen ez itt, a Yaan, Ravi K. Chandran rendezése, amit lehet már bemutattak, de az is lehet, hogy még nem, csak annyi biztos, hogy majd látni kell. Mert a dél-indiai masalák továbbra is élen járnak, ha erről a műfajról, annak ígykészültjéről esik a szó. Baromi kedvcsináló az előzetes, Harris Jayaraj meg bár összepritamozta (lopkodta) a filmzenéinek felét, de ez így is kihagyhatatlan néznivaló jóságnak tűnik Jiiva, Thulasi Nair, Nassar, és Prakash Raj főszereplésében. Ja és mondtam már, hogy a dél-indiaiak eszik és iszák a maszalá készítést. Megfizethetetlen.