calacitra

Biztos lesz még meglepetésekben bőven részünk az év további napjaiban is, ami bw-ot érinti, de ha nem, akkor se fogunk szomorúak lenni, hiszen Himesh Reshammiya tett róla, hogy vele mindenképpen számoljunk, ha a leglegleglegmarkánsabb, egyedibb, valószínűtlenebb hindi nyelvű moziját keressük majd az idei évnek, meg abból. Mert a The Xposé simán díjra lehetne jelölni ebben a kategóriában. Ami hát úgy kelti fel az ember figyelmét és érdeklődését, hogy sokszor oda sem tud nézni, és nem érti amúgy miért is rajong érte igazán, ezért a moziért. Érdekli annyira amennyire. Nézném is. Fura. Ahogy a dalok is olyanok. Nem kimondottan bw hétlöznapiak, meg indiakompatibilisek, viszont fülbe velük. Az a csipet különcség ebben is megvan, de jóság is egyben. Valahogy valamiért bejön.  

Még a legnél is legelvakultabb bw rajongót sem lehet palimadárnak nézni, hiszen az is tudja, hogy a The Xposé nem más akar lenni kimondatlanul, mint egy The Great Gatsby klón, annak indiai helytartója, DiCaprio nélkül, de Himesh Reshammiya-val az élen, a főszerepben. 

Amiben egy celeb (najó szexszimbólum) hirtelen halála jelenti a kezdet kezdetét. Valahol itt is vesszük fel majd a fonalat, mindezt a 60-as években datálva, és kérdezzük azt magunktól, meg a többiektől, hogy hát mi is történt vele. Gyilkosság? Öngyilkosság? Baleset? Vagy valami más? A válaszra május végéig kell várni, már ha akarjuk tudni tényleg, hogy mi történt. 

És hát ahogy azt korábban is felhoztam a filmmel kapcsolatosan, nagyon nem lehet zöld ágra vergődni rajta. Minden ellene szól, és mégis mellette. Annyira rossz, hogy már jó, vagy van is annyira jó. Vegyes nagyon, és már az előzetes ilyen, hát a film akkor még mi lesz. Érdekes és érdekel, de érdekházasságot nem kötök, ha nem muszáj vele.

Amúgy meg lesz itt még Yo Yo Honey Singh, féktelen pompa, ragyogás, Irrfan Khan cameo, és pár új arc Zoya Afroz és Sonali Raut személyében is. Nem must, de see. 

Ahogy a filmhez magához (a trailer még mindig várat magára), úgy a most hozzá készített mashuphoz is elég ambivalens érzések kötnek. Ergó utálom szeretni. De azért mégis csak szeretem a maga és a magam módján. Pedig ez nem egy Jude Law, sokkal inkább egy Dzsuzsák Balázs.   

Segítek, a Tum Hi Hoban és ebben nem csak annyi a közös, hogy címügyileg ugyanannyi szóból állnak. Mert akár testvérek is lehetnének első fülre. És a nagy The Xpose nagy Himeshe (erről majd a trailernél) le sem tagadhatja miért pont most, miért pont ilyen dalt adott a kezei közül. A hasonlóság már zavarbaejtő. Persze ha van kitől pritamozni, akkor a tavalyi év legjobb bw filmzenéjétől éppen nem szégyen, így akár úgy is érezhetjük magunkat, mint valami feldolgozás dalban. Kicsit tesco gazdaságos, kicsit rezsicsökkentős, de azért szerethető.