calacitra

Egyre trendibb lesz bwban a kiszervezés a filmzenék esetében. Mert úgy igazán minek írni, ha van helyette olyan, ami már megvan, ismernek, ismert is valamilyen szinten, szintig, szóval egyfene, Ikka Singh is befutott a Tamanchey felkarolásával bwba, helloszia, megérkeztél, itt vagy (és nem ott), egy elég jó helyen.

Persze ehhez dal is kell. Az In Da Club meg valami olyasmi. Inkább vérszegény, rezsicsökkentő partydalocska, kevés yoloval (írhattam volna yoyot is), több belemagyarázással. Azért Badshahtól van mit még tanulni, de az iskolapadból felállva elmegyeget lépcsőfok. A betét meg nagyon úgy fest, hogy fel akart nőni hozzá, azonosulni tökre vele, amivel pont úgy járt, ahogy maga IS szerzeménye. 

Nem sok szerencsével. Ez a swag, fancy műéletérzés nem gyere be személyre szabottan. Elviselem, de ne kelljen soká'. Mindazonáltal nem szabad elhallgatni a tényt, hogy többen látták, mint az eredeti klipet eddig, kvázi ha másért nem, legalább ezért érdemes volt. Amúgy so so so boring.

Tamanchey a trailerhez tartva magát a dalelőzetesekben sem sporol a régi időkkel, amikor minden jobb volt. Hisz a Pyar Mein Dil Pe Maar De Goli (fúdehosszú) c. filmzenéje, egyben első dalfevonása egy egyirányú jegy vissza a múltba, oda, ahol az ilyenek kövezték ki a music launchokat, adtak aláfestést a képkockáknak, most meg 2014-et írunk, és csak nem hűl ki, jár le a szavatossága, a garanciája egyszerűen evergreen. És ez rendben van így. Amit jól mutat ez a dal is, hiszen lehet elsőre nem adta meg magát nekem, jött át úgy igazán, de valahogy a folytatásban mégis visszatértem, és ráfüggtem kellő mértékkel. Néha ez is kell. De azért úgy, hogy nem élvezek el tőle.

Előljáróban azért olyan nagyon nem ragadtattuk el magunkat ettől, mint azok, akik szerint ez és idézem: better than kick, de hogy a bonnie és clyde megelevenedik újfent bwban, azzal már netto egyet tudunk érteni.

Navneet Behal filmje a Bunty aur Babli kettőezertizenégyesített kiadása, csak itt Richa Chadda és Nikhil Diweni keresi a bajt direkt. Meg egymást, hogy egy két necesebb (futás, rablás, futás) snitt közé egy kis romantika felüthesse a fejét. AKció vígjáték nesze, nesztek. 

Ami még filmzenékre jó lehet, amúgy rezeg a léc, mert moziban ez szkippelős, és dévédén se én vagyok a célközönsége. Nagy csodának kell történnie ahhoz a filmben és azzal (dalbetét, kritikai zönge), hogy érdekeljen majd mégis ennek ellenére.

Gengszterek, erőszak, bűnözés meg egy Richa Chadda és egy Nikhil Dwived. Rendezi Navneet Behal, bemutató szeptember 19-én. Tavaly meg tavalyelőtt meg azelőtt is volt hasonló, mindig próbálnak életet lehelni ebbe a gengszteres szerelmi műfajba, ami sikerül is valamilyen szinten, hiszen él és virul, ergó létezik, lásd Tamanchey, csak sajnos ez a minőség rovására megy.

Meg a színészek sem a krémből jönnek, és akkor tudom, hogy Richat nagy tehetségnek gondolják, kapott is díjat a GOW debütálás miatt, de annak is van vagy már két éve. A Fukrey és a Shorts is abból a szemontból jó választás volt tőle, hogy nem ment át túlzottan mainstreambe, ehhez persze megkeresések is kellenek. A Tamanchey már lehet valami más kezdete. De annyira nem lássunk be előre, mert ki tudja. Egyelőre poszter, az van.