calacitra

A tavalyi év legjobb filmjéből a tavalyi év egyik legjobb filmzenéjét (évzene) feldolgozni hálás feladat. Így gondolta ezt a Chai Town A Capella is, ha jól írtam, mert megcsinálták, miért ne. És igazuk volt. Jó persze, az eredeti nyomába nem érhet, de azért szép és szívmelengető. Még ilyet. Még több ilyet. Ha lehet. Legyen.

Ha azt mondanád, hogy soroljam fel (írjak listát, jó lesz a pistának) az első negyedév legjobb bw filmzenéit, akkor ennek itt, betonbiztos helye lenne ott, a többiek mellett. A Mann Mera a Table No 21 című filmhez tartozik, onnan való, és pont a minap már kaptunk hozzá egy teljes, fullos kiszerelésű, kiörlésű dalbetétet is (ergó a film coming soon). Amiben az a fura, hogy annyira fülemet hegyezem, arra koncentrálok, hogy lassan már észre sem veszem Tena Desae szépségét. De azért persze odapillantok, ha úgy van.

Amúgy verdikt: egyszerűen szeretem ezt a zenét, a betéttel együtt, mindenhogyan. És van belőle még remix változat is. Ilyen felpörgött, tunningolt, tuctuc csomagolásban, az se rossz. Picit más világ ehhez az eredeti, lassú, lágy, romantikus tálaláshoz képest, de működik, rendben van, nem ördögtől való.

Évzene-sanszos. 

A filmet már javában vetítik kint Indiában, és ha a filmzenéin, ezeken a zenéken múlik akkor biztosan nem bukik meg. Tetszik, habár a Mann Mera innen az én szerelmem, ami joggal is pályázik az év legjobbjai közé.   

Áucs. Szerencséjére, már eldöntöttem, hogy vele vagyok, látni kell majd. Szóval ez mintha meg se történt volna úgy igazából.  

Amire lett átkeresztelve végülis a Table No 21 címzenéje. És így készült. A koreográfia Remo D' Souza számlájára írható, Tena Desae meg itt vesztette el táncszűzességét. Már ha hinni lehet neki, hiszen annyira nem is vészes a performansza, teljesen jó az. Vagy persze így született, bwban ez meg nem szokatlan, mint idehaza a diáktüntetések.