calacitra

Az örök kérdés. Amire a válaszom az lenne, hát a NŐKre. De vannak azért mások is itt, bw férfi színészek, akik nálam jobban, okosabban, ügyesebben, kevésbé tömören és lényegre tapintóan adják elő saját álláspontjukat a másik nemről, arról, hogy mire is gondolnak, akkor, amikor rájuk gondolnak, vagy csak megkérdezik őket, hogy de elsőre, mi is az? Hát ezek azok, a válaszok. Van közte érdekes, sablonos, semmit mondó, de azért találó is.

Az egy dolog, hogy Ram Gopal Varma szív valamit, de miért nem ad belőle, hogy mi is ilyen iszonyat brutál innovatívak és kreatívak legyünk, lehessük, ahogy arra a most következő Satya 2 egyik dalbetétje arcbetétje a példa rá. Vagyis ne legyen az, vagy ha igen, akkor a rossz féle. Mert örülünk neki, hogy ötletei vannak, csak talán a nagyvilágnak nem kéne szemügyre bocsátania.

Mert face dance? Most komolyan? Honnan, kitől, miért, kinek, hogyan? Aki végiglesi, az tényleg megérdemli a turmixgépet, amit a videó alatt reklámoznak. Igazából rá is pörögtem ezerrel, úgy sincs otthon még. Ahogy ebből a csodából se volt még hasonló bwban, bár nem is kéne nagyon erőltetni a témát. Ha mégis, ennél valahogy eladhatóbban, működőképesebben kéne megkreálni.

Egyedül csak szegény Anaikat, vagy kit, sajnáltam, hogy erre képes volt, megcsinálta. Nyilván ő is lehetett volna ügyesebb az arcával, az arcjátékával (haha), de azért na, nem rajta úszott el a hajó, meg volt a banánhéj, amin elcsúszott, pofára esett hatalmasan ez a már nem is tudom mi promó, marketingeszköz a Satya 2 (f)elé. Legközelebb pedig lábbal, ha kérhetném.

A tamil hiphop színtere nem az én játszóterem, ismeretlen minden porcikája, de ha van benne jóság, akkor nem kell túlmagyarázni a dolgokat. Mert a jó zene engem is elér, hamar megtalál. Míg a Hiphop Tamizha ebben érdekelt, és ért is valamit ehhez. Ahhoz, hogyan kell olyat csinálni, hogy attól legyen hangos később India és vele együtt a zenevilág. Mitöbb ma már, mint a tamil hiphop mérföldkőveit, úttörőit látják bennük, akik tudnak valamit nagyon, de nagyon.  

A 'szegények Honey Singhje', a Hiphop Tamizha egy zenei formáció, duó, akik Chennaiból indultak. A megalakulásuk 2005-re tehető, az orkut is segítségükre volt, majd előbb kiadtak egy mixtapet, később pedig már (történt ez tavaly) első saját albumukkal is betörtek a zenebizniszbe. És betömték az addig félig-meddig akarva-indokolatlanul üresen hagyott piaci rést. Az említett album volt a Hiphop Tamizhan, ami elég szép kritikákat kapott, és erről a korongról is érkezik az Iraiva szám. Ami amellett, hogy igen csak tetszetős darab lett, még üresnek sem üres. Van tartalma, az ilyet szeressük, és ilyennből jöhet még több.

Nekem pedig ez egy felhívás is volt most a keringőre (azért korábbról már ismerősek lehetnek, közreműködtek Anirudh filmzenéinél is már két esetben), mert kell az az album. Ide vele.

Idén is veszteséges lett a Sziget. Komolyan fogadni kéne rá legközelebb, mert minden évben ez megy. Talán az is benne van, sanszos, hogy szar volt a felhozatal, legalábbis ami a mostanit illette. Na de csak azért mondom, mert éppen ezt olvastam, amikor a lejátszó átváltott eme daldarabra, amiről per pillanat fogalmam sincs, hogy hova és honnan való, csak jött, látott, dallamtapadott. Így tanítják, és így kell ezt. Mindjárt zártam is és fejeztem be minden olvasnivalót, hagytam ott ahol, mert erre a kezeket fel fel és fel kell tenni (szigetgyanús jelölt a jövőre nézve haha). Plébekelni rá, táncolni mintha te lennél Hirtihik vagy nem lenne holnap. Igazából pedig olyan rossz, hogy már jó. Zárjuk is le a hetet vele. Felejtsünk, újratervezzünk, dansz. What the...

Ehhez a nem túl Hrithik Roshan tánctudásban gazdag, de kreatívitásban, szervezésben, tervezésen hiányt nem szenvedő flashmob készítő, jó titoktartó, meglepetésszervező palihoz? Akihez már egyébként nem lehet, lecsúsztatok róla upsz, mert elkelt. De ha mégis érdekelne tovább, akkor ő volt az, aki fejébe vette, hogy egy flashmobot rendez, és ott, azzal, azután kéri meg barátnője kezét. Itt van tehát egy flashmob-leánykérés indiai és bw módra. Mindezt olyan magas szinten levezetve, hogy arra nehéz már nemet mondani. Nem is árulunk nagy titkot azzal, hogy végül minden jó ha a vége jó lett az egész történetnek. És aztán éljenek is ám soká, együtt, örökkén, meg örökké, az ifjú pár. A koreográfiát azért tetszik lecsekkolni, hogy atompöpec lett az egyik idei Kiran Kamath mashupra.