calacitra

Talán Prachi Desai? Talán a Soch? Talán az Ek Villain? Talán mi? 

Na de komolyan, ki húzott nagyot, és ki nyert ezzel a különc item numberrel: az Awarival?

A válasz: mindenki.

A színésznő első tételezése mondjuk ki nagyon jól sült el. A remény szalmaszálába kapaszkodva mintha teljesen más világba csöppentem volna a nézése közben. Nem mondom, hogy nem akart nagyon bizonyítani, oltárit domborítani és megmutatni PD (hah overacting), hogy helye van a parketten, és bwban egyaránt, de ez most egyáltalán nem zavart. Mert jól tette a kereket (a koreo se egyszerű), gyönyörű itt, is, mint mindig, és a táncra se lehet fintorogni, ne is akarjunk. Amúgy én sokakkal ellentétben bírom Desait, és tök örülük neki, hogy ez most telibe talált. Neki. Nekem. 

Apropó más világ. Nem csak neki köszönhető ez az érzés. A pakisztáni banda legalább annyira, ha nem jobban, kiveszi a részét belőle. És ha a Saturday Saturdayt leszóltam, ekéztem amiatt, mert mert újrázni, akkor az Awarival is ezt kéne tennem. De nem tudom, hiszen ez másik liga. Felső osztály, az elit, a krémhez tartozik, ahova az SS nem kapott meghívót. Jobb is ha tanulnak, így kell ezt csinálni, feldolgozni, sőt átdolgozni, mert az Awari se így szólt mindig, pontosan így. A Soch a banda neve. Jegyezzük meg, a margóra, kis betűvel véssük fel, hogy lesz ez jobb is. 

A dal egyébként egyáltalán de nem item song. Amolyan anti item song (a készítők nem is annak tartják, mondják). Nem megy szembe az intézménnyel, vannak közös pontok, de azért túlzásba se viszi. És ezért most nem jár harag. Kellett ez, talán pont ez hiányzott, hogy felrázzák az állóvizet, amibe magát jutotta az item number különiskola. Találó hangulat, soft, rock, csettintések, szép hangok, ritná-ritná, mikor is hallottunk ilyet utoljára bwban? No ugye. De nyilván nem ezért lelkesedünk érte, hanem önmagáért teljes valójában. 

Az Ek Villain meg? Csak még jobban összezavartak minket, hogy most mi is lesz. Lehet direkt így akarták. Én azonban, és innen könnyű okosodni, kihagytam volna a filmjeleneteket egészben, és csak a tételre fókuszáltam volna. Áh de hagyjuk is, bravó, tapstaps, kötelező képkocka látnivaló. Nehéz leállni vele. 

Maga az item song intézmény azért nem lesz kihaló műfaj mégse. Hiába van most lejtmenetben, és nyaldossa a sárga földet sokszor a bűnrossz tételeivel, csak nem hagyja magát. És talán jól is teszi (vagy nem). Az meg főként a javára válhat és mellette szólhat, hogy legalább próbálják ezt az intézményt más színben feltűntetni, ha már a múlthoz képest a modern bw filmkészítésben nem állja meg a helyét. Gondolok itt a minőségre, és nem a mennyiségre vagy a szerepére, hiszen az megkérdőjelezhetetlen.

Szóval nem fél változni, azt változtatni. Ha másképp nem megy végleg, akkor az item lédiket cseréli, hoz bele új arcokat, más koreográfusokat vesz elő bw, akiknek még korábban nem volt ilyen tapasztalata, ahogy a színésznőkre is igaz. Na nem azokra, akiket iksz kilométerről, valahonnan külföldről bogarásznak ide, mert annak semmi értelme, jóllehet reklámnak igen csak vonzó lehet a nézők szemében, nem vitatjuk el. Ám az ilyen esetekből, már amihez sajnos volt szerencsénk azt mutatják, hogy nagyobb a füstje mint a lángja. Elenyésző sikerről beszélhetünk csak inkább.

Ergó made in home. Maradjunk családban, otthon. Hiszen jelöltekből nincs hiány bwban se. Akik szeretnének, megálmodták, és a sokadik Priyanka itemezés helyett nekik is adjuk a stafétabotot, mert egy esélyt mindenki megérdemel. A tavalyi Jacqueline Fernandez féle Jaddo Ki Jhappi kiváló példá erre, aki aztán mindenkin túl is tett annak rendje szerint. És csak reménykedünk, hogy idén ez Prachi Desai lesz. Aki az Ek Villainban lesz látható ilyenfajta szerepkörben, először színészi pályafutása során. Mohit Suri rágondolt, ő meg hát nem habozott.

Azt is tudjuk már, hogy az item song címe Awari lesz. És nem kimondottan az a konvencionális n+1 lesz a libasorban, hanem egy pakisztáni rock zenekar, a (z Adnan Dhuul és Rabbi Ahmed alkotta) Soch adja majd a talpalávalót hozzá. A vokált Momina Mustehsannak köszönhetjük, és Mumbaiban veszik (vették?) fel tokkal-vonóval, amit rövid dőn belül (lásd két hét) bárki szemügyre vehet, ha akar. Buddha Bar-style és hasonlók. fingers crossed. Mert a remény az utolsó szalmaszál.