calacitra

Az a helyzet, hogy nagyon nehezen néztem végig a Rowdy Rathore legújabb dalbetét promóját. Egyszer még ki is nyomtam, elmentem onnan, hogy majd a filmben találkozunk újra, de aztán legyűrt a kiváncsiság, ezt látni kell akkor is. Pedig nem akartam. Már most, előre, nesze neked meglepetés (bwban, haha). Hiszen tudom belül, hogy Prabhu Deva nem kreál szart, ahogy most se, ezért jobb kivárni. Vagyis jobb lenne, mert lehetetlen nem figyelni rá. A zenéje azért gyenge (az egész korong ilyen semmilyen), szóval nem tolom fel szivárványt a seggén. Viszont a koreográfia, a színészek az kérem felér egy szemorgazmussal. Erről van szó. Erről. 

Az Aa Re Pritam Pyarenál már két item lédit megneveztem, de az egyikkel, a harmadikkal még adós voltam, maradtam. Egészen mostanáig. Maryam Zakaria a neve, iráni-svéd színésznő és modell, akiről most még külön képet is hoztam, ahogy a koreográfussal és a rendezővel (Rowdy Rathore) Prabhu Devaval feszítenek. Látjuk még őt is bwban, mérget eszek-veszek rá.

A teasernél még leitemnumbereztem, de mint kiderült erről egyelőre szó sincs, sehol nem is írják. Jóllehet Prabhu Deva fel-feltűnik a dal alatt, a képsorok között, viszont mint rendező és koreográfus teszi ezt, megteheti. Cameozik egyet na, miközben Akshay Kumare és Sonakshi Sinhae teljesen a főszerep. Amúgy PD-nak talán szokása lehet (annyira nem ismerem a munkásságát) az ilyesmi, mert legutóbbi tamil filmje kapcsán, az Engeyum Kadhalban is egy dalbetét erejéig a kamera elé állt. Más tészta az, csak eszembe jutott. És akkor a Kalloori Vaanilt nem is hozom fel, pedig az mennyire instant klasszik már. 

De visszatérve ehhez. A Chinta Ta egy tempós, villámgyors (tapori filing befigyel), rusztikus hangulatú inkább sokadik hallgatásra megszerethető dal (Mika Singh és Wajid előadásában). Különösen a refrénben van benne a nagy dallamtapadási x-faktor, de majd egészben, teljes hosszában fog kiderülni, hogy mennyire chartbuster és hogy kell-e majd számolni vele a későbbiekben. Ami azonban elvitathatatlan maga a videó, a látottak. Jópofa az egész. Vintage poszterek, színes ruhák, a rózaszín dominancia, a kedveség, báj, Akshay Kumar beolajozott haja, Sonakshi szépsége epik, meg az a bizonyos kézmozdulat a hab a tortán. Ezek után nagyon remélem kapunk mégmégmég több ilyen vagány, ötletes, kolorizált dalbetétet Prabhutól. Ja és ezt hosszabban, elnézném ugyanis tovább. Egyelőre marad a replay. 

Ez most 15 másodperc, de a napokban megérkezik hozzá (a hírek szerint) a hosszabb kiszerelésű promó is. Előjáróban arról van szó itt, hogy Prabhu Deva, a rendező saját filmjében cameozik egyet, Akshay Kumar oldalán. Azt most egészen pontosan nem tudom, hogy akkor fenáll, fenállhat e ilyen esetben az item number kérdés, gyakorlat, vagy sem. Egy biztos, amíg megjelenik utánajárunk ennek. Addig nézzük ezt, de mire leírom már vége is lett gondolom. Erről ennyit. Aki ezt kitalálta (az egész teaserkedést), bár ne találta volna ki. 

"I do what I say. What I don't say, I definitely do."

Prabhu Deva utolsó bw próbálkozása a Wanted után & az láttán azt hiszem nincs ember, aki ne várná nagyon ezt itt. Még Akshay Kumarral is, aki mégse Salman Khan, csak hogy visszacsatoljak a direktor úr legutóbbi sikeres hindi munkájára. Írtátok, hogy remake lesz. A történet szerint volt ennek egy telugu eredetije még anno valamiko valahányba, aztán készült egy tamil feldolgozása ahogy az szokás, most meg jön a hindi verzió (is) hozzá. Sajnos a bemutatóra még várni kell, de az előzetesre már nem. Tessék, megérkezett.

Első blikkre ez olyan wannabe Wantedes-Dabanggos-Singhamos élményt rejt magában, mondom úgy, hogy tényleg nem láttam az eredetit, vagy az ezt megelőző feldolgozást. Így nem tudom mennyire igaz is ez a kijelentés. Azonban az biztos, hogy a gravitációnak itt lőttek. Repül mindenki mindenfele mindenhogyan. Don't angry. Miközben Sonakshi ellopja showt Akshay elől. Jaj de gyönyörű. Nem lehet nem elmenteni a fejbe egyszerűen. Rec. És save. De nem csak miatta várjuk igazán a filmet, hiszen ez az előzetes a tanúm, az beszél helyettem. Nincs jobb két szó rá, mint hogy látni kell. 

"My whacking is equivalent to a 440 Volts' shock"