calacitra

1) A héten kezdik el forgatni azt az új Chopra filmet, amiben majd SRK, Katrina Kaif és Anushka Sharma fog szerepelni. A web úgy tudja, hogy a címe Jai lesz, de ezt nem erősítette meg senki. A Diwalin mutatják be, és érdekesség, hogy a rendező maga tényleg Yash Chopra lesz, aki utoljára 2004-ben a Veer Zaarat forgatta, akkor is éppen SRK-val. Azóta inkább producerként munkálkodott. De most visszatér, és ha ez még mindig nem lenne elég ok a megnézésre, akkor a film zenéjét AR Rahman szerzi. Hogy mi?

2) Említettem a Diwalit, hogy egy SRK féle film biztosan érkezik majd akkor, az ünnep alatt - ahogy az lassan szokássá válik már -, de a legújabb hírek szerint rajta kívül Ajay Devgan (Son of Sardart), Akshay Kumar és Sunny Deol filmjét is ekkor mutathatják be majd. Persze az időpontegyezés nem véletlen, mindenki egymást figyeli, és nem akar lemaradni a másiktól nagyon. Az, hogy ezzel ki fog rosszul járni egyelőre nem tudni, de egy biztos, legalább a nézők jól szórakoznak majd, hiszen filmekben és sztárokban dús ünnep elé néznek.

3) Madhuri Dixit menni Madame Tussauds. A híres díva, táncos, színésznő a legújabb indiai filmsztár, aki viasz szobrot fog kapni, s ezáltal csatlakozik, bekerül a halhatatlanok táborába. Mindenképpen megérdemelt helye van ott, a bw rajongók meg örülhetnek, hogy Amitabh Bachchan, Aishwarya Rai, Hrithik Roshan, Shah Rukh Khan, Salman Khan és Kareena Kapoor után egy újabb bwcsillaggal bővül a londoni viaszállomány.

4) Ha minden igaz, akkor SRK a Don 2 sikere után egy újabb, egy másik akciófilmben lesz látható a közeljövőben. Egyelőre kacsaszaga van, de már azt is tudni, hogy egy tamil feldolgozásról lenne szó, aminek az eredetijét a Ghajini rendezője szerezte, AR Murugadoss. A hindi remaket Sanjay Leela Bhansali vezényelné le, aki már meg is szerezte a 2002-es tamil film remake jogait. A Ramananak, ez a film címe a megjelenése óta volt egy telugu és egy kannadai feldolgozása is, és lesztorizva a korrupció eltörlésével foglalkozik.

5) A Housefull második részét még be sem mutatták, csak áprilisban fogják, már a harmadik részéről cikkeznek több helyen, ami előreláthatóan 2014-ben érkezne meg a tervek szerint. Így minden második évre jutna egy rész, mivel az elsőt 2010-ben adták ki. A hírt egyébként mindenhonnan cáfolták, Sajid Khan azt mondta, hogy nem álmodik ezzel, nem ez az első és legfontosabb célja a jövőre nézve. De azt is hozzátette, hogy ha folytatás is lenne, akkor arról csak a második rész bemutatása után lenne döntés, látva annak a bevételeit, sikereit, bukását akár.

6) Ali Zafar paiksztáni színész úgy tűnik többek között egy bw item numberrel készül erre az évre. Ezt erősíti meg a twitterén közzétett bejegyzése is, amiben azt írja, hogy a dansz próbákat gyűri éppen, ami egyszerre tud lenni örömteli és fájdalmas dolog, folyamat a számára. Ez utóbbihoz még hozzáteszi, hogy be is kell ülnie egy jéggel teli kádba, mielőtt lefeküdne. Arról azonban, hogy melyik filmben lesz item boy arról nincs információ. A színész amúgy ebben az évben két bw filmből veszi ki a részét, az egyik a London, Paris, New York címet viseli (március 2.), a másik pedig egy remake lesz, az 1981-es Chashme Buddooré.

Hatásvadász jelenetek, szexuálisan provokatív tartalmak, hiányosan suitupolt csillagok, amik olcsószerű izgalmakat keltenek fel a tömegben, azaz az item number koncepció, ahogy azt a bírálói látják elsősorban. Igen ők, de nem mi, mert mi az érem másik oldalán állunk, akik pont az előbb kiemelt dolgokért szeretik ezt az egészet, látni újra és újra más-más csomagolásban feltálalva. Azt tehát, hogy mik jellemzik fő vonalakban az item numbert (ami egyébként annyit jelent, hogy tételszám, de a továbbiakban az eredeti elnevezéshez tartom magam) azt leírtuk, de hogy pontosan mi is ez a valami, azt megfogalmazni már közel sem olyan egyszerű. Még bw királyának Shah Rukh Khannak se sikerült egy interjújában - választ adni erre, akit pont arról kérdeztek, hogy egy adott filmben (AKK) item boyként tűnik e fel, vagy sem? Erre reagált úgy, hogy nem igen tudja mi is ez az IN valójában, mi tekinthető annak, mi nem, és különben is ruha volt rajta. Hah(a). Ha neki nem megy, akkor rajtunk a sor.

Az item number egy zenei különszám, teljesítmény, produkció lehet az indiai (nemcsak bw) filmen belül. Mondom lehet, mert nem törvényszerű, kötelező az alkalmazása, sok esetben pl a büdzsé nem engedi, de van úgy, hogy nem is számolnak vele. Egy indiai filmsajátosság, eszköz, kellék talán, aminek nem kimondott előfeltétele az, hogy a film része legyen, a megértést szolgálja, a cselekményt vigye magával tovább. Összehasonlításképpen majdnem olyan, mint a táncos dalbetétek a filmekben, csak azoktól azért különböznek pár pontban. Az egyik ilyet a cselekményhez való nem kötödést említettem már, a másik ami a legfontosabb is, hogy egy olyan színész, énekes, modell, sztár szerepel ebben (jól alulöltözve igen), akinek amúgy annyi köze van hozzá, a filmhez, mint neked vagy nekem. Semmi. Ő csak (dansz) cameozik egyet, mint ha csak felszállna a vonatra, utazna egy megállót, és aztán leszállna. A lényeg azonban azon az időösszmennyiségen van, amíg jelen volt, hogy mennyire lett hatásos, észrevehető, miben tűnt ki az átlagostól, a szokásos módszertől.

Aztán. Ha nő a sztár, aki szerepel az item numberben akkor item girlnek hívjuk (ebből van több), ha az férfi akkor item boynak. Egy külön csoport a modellek, a képzett táncosok világa. Mert ők nem színészek amúgy, csak megjelennek benne, hogy hírnevet szerezhessenek vele, ezáltal. Tudunk olyanról, akinek egyre futotta, de olyanról is, akinek ez lett az élete. Ő lett a legmegbízhatóbb, sikeresebb item girl lány Indiában. Van ilyen...És ahogy neki fontos ez a megjelenés, úgy fontos még a filmnek ez az item number. Mert mint minden mögött, itt is a pénz az úr. Megnöveli a keresletet a film után, piacképesebbé teszi, pr eszköznek vagy marketingnek se utolsó, és az se kizárható, hogy valaki ez miatt, a sztárral készülő item number miatt várja az adott mozit annyira vagy ha azt nem, magát a tételt. De nagyon long story e, külön posztért is kiált, egyelőre ennyi elég volt belőle, most inkább következzen 2011 bw filmjeiben látott legjobb 10 item number, szerintem. U.i.: a Dragontape összemaszalazta őket a végére, ott keresd meg majd jól, ha érdekelnek tényleg, összesen 35 perc.

A románcot, akciót, melodrámát és zenei betéteket ötvöző masala-filmeket ontó kommersz ipar ádáz küzdelme kevés teret hagyott az alternatív filmkészítésnek. Azonban a bengáli hármaknak köszönhetően az 1960-as évek végén a kormány életre hívott egy párhuzamos filmművészetet, ami által a Filmtámogató Testület figyelmét a kommersz művek helyett a kis költségvetésű művészfilmekre irányította. S miután Mrinal Sen Bhuvan Shoméja (1969) közönségsikert aratott, más rendezők is kölcsönt kaptak filmterveikre, amivel útjára indult a New (Wave) Indian Cinema mozgalom, amely létrehozta a korszak nemzetközi trendjeivel lépést tartva az indiai film avantgárd irányzatát.A főbb képviselői új diplomások voltak: Kumar Shahani, Mani Kaul, Saeed Mirza, Shyam Benegal és Ketan Mehta. Azonban később még többen csatlakoztak a mozgalomhoz, filmjeikkel átvették ezt az új, másfajta filmezés gyakorlatát, amivel tovább erősítették a mozgalmat. 

Ennek a párhuzamos filmművészetnek Bombayben készülő művei azonban beárnyékolták a bengáli filmet, amely régóta öszeforrott Satyajit Raj presztízsprodukcióival. Emellett az egyes államok kormányai támogatást nyújtottak a kisköltségvetésből dolgozó rendezőknek, Kerala kommunista kormánya például a politikai filmek készítését bátorította. Itt délen Adoor Gopalakrishnan és Aravindan voltak azok a kitűnő rendezők, akik filmjeikkel a változás lehetőségét latolgatták, a kultúrák, életmódok, ideológiák együtt – és túlélési esélyeit. Noha a párhuzamos filmművészet sok alkotása hindi nyelven beszélt, hiányzott belőlük a főáramlat műveiből ismert látványosság és áradó zene. Többségük higgadt társadalmi kommentárt fogalmazott meg, amelyen Raj humanista realizmusa érződött. Basu Chatterji Sara Akash (A végtelen ég, 1969) című munkája például cseh filmek fanyarságát idézi.

A párhuzamos filmművészet más rendezői politikai kritikának adtak hangot filmjeikben. Sen The Interview (1971) című művének állást kereső főhősét egy munka nélküli férfi játssza; a Calcutta ’71 (1972) a város negyvenéves történelméből elevenít fel öt epizódot, amelyeknek témája a szegénység. A Chorus (1974) a multinacionális vállalatokat támadja. Sen stilizált előadásmóddal, brechti reflexivitással, a közönség megszólításával és a politikai modernizmus más megoldásaival kísérletezett. Hasonló tudatosság jellemzi Ritwik Ghatak, Takko aar gapp (Érvelés, vita és egy történet 1974) című utolsó filmjét is. Szerteágazó, töredékekből összeálló művében a politikaifilm-készítés idős úttörője alkoholista értelmiségit játszik, akit fiatal forradalmárok ölnek meg.

A filmekbe „bujtatott” politikai kritika mellett párhuzamosan a társadalmi problémák is ugyanúgy feltűntek ezekben - az alternatív alkotásokban. Bár ez, Ghatak filmjeinek már korábban is alap és beszédtémáját szolgáltatta, de a képi megfogalmazása azonban soha előtte nem volt ennyire gazdag és életszerű, mint arra akkor sor került, kerülhetett a támogatásokkal, s az új rendezőgeneráció megjelenésével. A bombayi filmekben egyre gyakrabban jelentek meg az elhagyatott külvárosi helyszínek (Dewar, 1975), az utcagyerekek (Salaam Bombay, 1988), és nőtt az erőszakos jelenetek száma, miközben készültek Bombay-portrék vígjátéki köntösben is (Jaane Bhi Do Yaaron, 1984). A bengáli és kannadai rendezők - köztük Gautam Ghose, Girish Kasaravaili, Sen és Ray - továbbra is a birtokosok visszaéléseire, a nőket elnyomó macho-társadalomra, a politikai manipulációra, a kasztrendszerre, a bűnözés aggasztó növekedésére összpontosították kritikájukat.