calacitra

Mert tudnak élni.

Itt itthonra is elképzeltem egy ilyet, de mikor is lesz az, soha. 

Nem ragozom túl, a két filmet összehasonlítani nagy felelőtlenség és butaság lenne. De mégis egy közös van bennük. És az nem is a helyszín India. Hanem az alábbi mondat: 

- "everything will be all right in the end... so if it is not all right, it's not the end"

Amikor néztem ugyanis a TBEMH-t és elhangzott ez az idézet először (utána még párszor) egyből az Om Shanti Om - mondom azt kult- jelenete ugrott be. Ahol Srk még ha nem ugyanígy, ugyanezekkel a szavakkal, de tartalmilag kicsit piásan osztja ezt a nézetet. Amit azóta egyébként én is átvettem és szívesen vallok. Bár ha jól tudom, ezt egész India fújja, mondja, és egyetért vele. 

A lényeg a lényeg azonban, ami talán nem is jött át kristálytisztán az előző sorokból, az az intertextualitás (szöveges). Arra akartam utalni. Azt sajnos nem igazán tudom mennyire direkt gondolkodtak a filmben, vagy nem, és csak nézetben, amikor ezt a mondatot a szkriptbe vésték, de nekem ez kapásból az OSO-t jutatta eszembe, a szép emlékeket. Egyszerűen fun volt.

Persze az is lehet, hogy csak úgy jött egyszerűen. Bár kétlem. Amúgy a két film közül, ha választánom kéne (játékból), akkor egyértelmű, hogy az OSO-t előbb nézném újra, mint a Marigold Hotelt. 

Csak egyszer kell összetalálkoznod a Bollywood Memes fb oldalával és akkor másra egyhamar nem is lesz időd vagy energiád. Annyira időrabló az egész (lol és wtf). Szóval, ha órapercmásodperc milliomos vagy csak akkor. Ilyenek vannak rajta amúgy. Egyet emelek ki, nem többet, ha ügyes vagy magad is megtalálod a többit. Persze ez is úgy vicces, ha ismered a filmet, a sztorit, bwot magát. Ha igen, akkor nevetni fogsz rajta, mint ahogy én ezen, akárhányszor csak rápillantok. 

Life is like a film, it always has a happy ending and if there is no happy ending it means that the film is not over yet.

A finnek jófejek. Vagy legalábbis a stwardesseik. A következő videóban éppen ők láthatóak, ahogy táncot lejtenek a Helsinki-Delhi járat utasainak a gép elindulása előtt. De nem ám akármilyet, hanem bw filmekbe illőt. Nagyon baba performansz, amit az egyik légiutas-kísérő talált ki, Helena Kaartinen, aki blogban el is meséli hogyan, miért történt minden.

Mint az kiderült, a fő céljuk az volt ezzel, hogy tisztelegjenek az Indiai Köztársaság kikiáltásának 63. évfordulója előtt (Indiába egyébként pont azon napon mutatták be az Agneepathot, az év várva várt mozijainak egyikét). Ami szerintem sikerült is nekik. Mind emberileg mind szakmailag ott volt, korrekt mutatvány, olyan "findian"-os. Szép is ilyet látni na. Ügyes-ügyes. A zene pedig innen való, ha a füledbe mászott volna.