calacitra

Keresve se találhattunk volna ennél megnyerőbb választást, hogy feltámasszuk az eyecandy rovatot, életet csiholjunk bele, mert igen csak lemaradt a többi posztcímkével szemben. De lárifári, most itt van az e havi FHM, címlaplányával: Esha Guptaval. Lapoznánk is. Többször. Képek meg vannak beljebb is, ha valakit (mindenkit) érdekelne.  

Az is egy hatalmas szempont, hogy a foci betört Indiába (elindult az ISL), de még ha ez nem is túlzottan hoz lázba minket, az mégis csak a leglegleg, hogy ez bizony csomó dalt von maga után. Klubhimnuszokat, amilyen pl. az Atletico de Kolkatanak van - megklippesítve. És talán nem ferdítettünk nagyon és nagyot, amikor azt merészeltük 140 karakterben megasszondani róla, hogy az összes ebévébé hivatalos himnuszát kenterbe veri. Yep. u.i.: Innentől fogva csak ennek a csapatnak szurkolok, senki másnak.

Akkor ez legyen az!

Tud. Még akkor is, ha nem koregrafalták túl a Dance Basantit szemmel láthatóan. És pont ezért, nekem ilyen biztonságinak hat, ami nem kockáztat, akar sokat, csak ennyit.

Persze Emraan se az a Prabhudeva, ő inkább elsalmankhanoskodja Shraddha elől az item numbert. Akivel most úgy vagyok, mint Aliaval a legelején, - de a kisasszonynak azóta azért sikerült megszerettetnie magát velem, nagyon.

A jodi amolyan táncidegen, nem is tudom kinek jutott eszébe ez, a dal még csak-csak a Sachin-Jigartól, de szumma kezdésnek soha rosszabbat. Lesz ez még izgalmasabb, item songosabb ennél. Mindamellett szerethető, és Shraddha nem esik ki a pixisből emiatt, továbbra is szívecske. 

Azért miközben néztem én se így képzeltem. Sajnos. Kicsit tényleg utopiaízű, ebben igaza van a rendezőnek: Vikas Bahlnak. Meg abban, hogy we can. Aminek nyilván india vonzata van, a nőkről szól, de nem nekik a Going Home. Inkább férfiaknak tanmese. Amúgy a tanulsági érdeme mellett sikerült úgy átültetni ötpercnyi képkocka együttesbe, amire azért Ashton Kutcher is pl felfigyelt. Majd wow szöveggel meg is osztotta fb lapján. Tényleg jó. Kötelező.