calacitra

Az octogon írt róla bővebben a minap, én meg rátaláltam és rácsodálkoztam, hogy ilyen is van. Akarom mondani ilyen is lesz. Egy Bollywoodi Múzeum, amit Mumbaiba építenének a most megjelentetett Yazdani Studio tervrajzok alapján. A képeket látva tényleg egy feltekert szalagra hasonlít kívülről, nem másra. De ez is volt a cél gondolom. Mármint, hogy aki arra jár, akár turista akár nem, annak egy impozáns, szemkápráztató és csalogató valami legyen, ami már ránézésre is filmes hatást, benyomást keltsen fel. Mintha csak egy könyvtár könyvekből épülne, azokból lenne kirakva, ilyenre is van példa persze, ha jól tudom. A lényege magyarán, hogy messziről adja el magát az épület, és már formájában, külsejében, csomagolásában közvetítse mindazt, ami benne mögötte van.

Menjünk befelé, mert az is megér egy-két szót. A külső mellett az se törpül el nagyon, sőt. Az, bwról lévén szó egy színes, álomvilágba kalauzol el minket, ahogy filmjei is szoktak általában. A cikk egy galériához hasonlítja az egészet, belülről, ahol megtekinthetőek lesznek majd régi-új-híres-kult filmrészletek többek között. Olyasmi élmény lehet ez, nekem az jön le belőle, mint amikor először találkozol Indiával, a filmgyáraival, azok alkotásaival. Ergó nem tudod hova tegyed a fejed, mert annyi minden látnivaló van benne, jobbról-balról jönnek az új impulzusok, de ha megszokod, nem szabadulsz tőle. Érdekesség, hogy ezek a filmrészletek élők lesznek, nem csak egy helybe állnak, mint a gyerekek a parkban, hanem állandóan váltakoznak majd egymással.

Ebbe én most első olvasatra elég sok lehetőséget látok. Pl el lehet vinni a játékosság felé, így még jobban erősítve a mozi jelleget (lejátszás, megállítás). Vagy, még be lehetne vonni az ott tartózkodókat is, akik saját maguk irányíthatnák (felborítva az autot) majd a részleteket, akár kérésre, akár máshogy. Úgy vélem, ha ezt a részét ügyesen megragadják és kihasználják, ami benne van, a technika csodákra képes ugye ma már, akkor ez főnyeremény lehet világszerte. 

A BM e mellett szolgáltatásaiban még rendezvényeket is szervezhet le. A hírek szerint alkalmas lesz rá valamint a kialakított mozitermeiben filmpremierek is láthatóak lesznek majd. Meg ki tudja mire lesz még jó? Egyelőre szép tervek. Talán túl szépek is. Vagy ne legyek ennyire pesszimista?

Imran Khan vblog újratöltve. Talán még emlékszünk is milyen volt az előző, már hogyan felejthetnénk el, most meg itt van a harmadik része lentebb, amin azt láthatjuk, ahogy a színész a kamerájával, azon keresztül mutatja meg, hogy mennyire izgalmas is lesz már az Ek Main Aur Ekk Tu várva várt első trailere. Meg mennyire humoros, meg mennyire drámai, meg mennyire érzelmes, meg mennyire mi minden még. Erről egy bizonyos Kareena Kapoor reakciói árulkodnak el neki, a számunkra, akit éppen a trailer nézése közben vesz fel s aki elmondani nem tudja milyen jó lesz ez, csak megmutatni. Na de most komolyan, ezek után tényleg van olyan, aki nem várja. Még öt nap!

Avagy hogyan készült a hogyan készült és mit csinálnak ők, amikor csinálják. Bepillantás oda, ahol minden elkezdődik és befejeződik. Snitt. Engem mindig is érdekelt ez a része a filmeknek. Nem azért mert értek hozzá, vagy akár csak szeretnék, hanem mert egyszerűen jó látni miből lesz a kész anyag. Meg azt is, hogy hogyan jön létre pl. egy ilyen zenés-táncosbetét, egy bwprodukcióban, ami legtöbbször tényleg lenyűgöz és a retinámba ég.

Bw ezen jelenetei azt hiszem sok mindenhez vagy máshoz nem igen hasonlíthatóak. Talán, első blikkre még úgy tűnnek, tűnhetnek, mint ha csak klipeket néznénk valamelyik zenecsatornán. Ez egy eléggé általános és elfogadott vélemény, valahol kritika is, ami sokszor köszön vissza, találom magam vele szembe. De úgy gondolom, aki nem áll le egynél, és még párat megnéz belőlük, ezekből az rövid alatt szembeszökő különbségeket tud észrevenni azokhoz képest, azokkal szemben. S itt és most nem csak a nyelvezetre, a gyártó nemzetre, a zenére gondolok, ami annyira másabb, hanem a készítésére, a forgatására főként. Magyarán az összecirkuveniálására.

Ami közismert tény, hogy bw szeret gyors vágásokat használni, s azok ilyen esetben is élnek, megvannak. Általában sok képkocka másodpercet nem is időzünk el egy ponton, hanem sietünk tovább a másikra. Majd előfordulhat az is, hogy vissza-visszatérünk még ide, de akkor már ilyen-olyan plánokkal (premier, szuper) belőve, mergturbozza azt. A teljes feltunningolást viszont a sokszor soha nem látott helyszínekkel, azok minél több számú hozzárendelésével éri el. Ez utóbbiakban szerintem az a kulcsa, hogy el tudják adni nekünk, képesek vagyunk mi is odavágyni, azok után, amit ott láttunk. Sőt, ha eljutunk oda, ahhoz a bizonyos helyhez, akkor flesbekszerűen megismétlődik minden, ami megtörtént a filmben a betét alatt. Egy sima, mezei klipnél ilyen nagyon ritkán fordul elő. Aztán vannak még, dolgozik olyan beállításokkal talán, amik nem megszokottak, inkább egyediek és különlegesek, mint sem rosszak, ahogy azt a hiedelem tartja.

Azonban az idő halad, vele együtt változik ez is. A régi bwfilmek még gazdagon voltak tánccal megpakolva, ma már inkább a montázsszerű szekvenciák a dominánsabbak, amik hol haszálnak táncot, hol nem, hol pedig hibrid styleban a kettőt cserélgetik felalá a jelenetekben. De valami mégis ennek ellenére megmaradt. A - zene mellett - küldetése ezeknek a betéteknek, tánccal vagy anélkül. Pontosan az, hogy történeteket mesélnek. Csinálják ezt lineárisan, vagy időt nem ismerve. Utóbbit úgy, hogy napokat, hónapokat, éveket ugrálunk vele előre, miközben a dal elbeszéli hogyan jutunk ából a bébe. De bevált gyakorlat még a múlt felidézése is általa.

Ezeken kívül van persze még csomó más funkciója is a betéteknek. Lásd, amikor egy adott dologról szól, élőről, élettelenről, valakiről, valamiről satöbbi, de azt hiszem ha katalogizálni kéne őket, akkor mégis az érzelmek fiókba kerülne a legtöbb ilyen munka. Szerelemről, fájdalomról, örömről, szomorúságról, hogy csak a közhelyeseket említsem, ki tudja már hány és hány született bwban, de megunhatatlan mindegyik a mai napig. A titok talán ott van elásva, hogy mindegyik hordoz magában valami mást, valami újat - akár zeneileg (új dallamok), akár szövegben, akár a hátteret figyelve a helyszínekben, táncokban egyaránt. Nem véletlenül nevezzük, bwt az érzelmek bölcsőjének, mekkájának. Hát ezért.

A how to make it... az a sorozat lesz, amikor najd a színpad mögé lehet látni. Mert szerencsére akadnak ilyen videk, teszik fel promo, érdekesség gyanánt a filmesek a zt betétekből. Lájk. Úgy fest, vannak még olyanok, akiket még ennyire, annyira foglalkoztat ez, mint engem éppen. Elsőként itt a Don 2 Zara Dil Kohoz készített making video. Ami a többihez viszonyítva semmi különlegeset nem mutat vagy mond, szimplán csak azok mesélnek benne, akik részesei voltak ennek a készítésének. De mégis közelebb kerülünk ahhoz, hogy meglássuk, megértsük mi is zajlik ott, ilyenkor. Azt, hogy kik dolgoznak, vannak jelen, koreográfusok, énekesek, mindenféle rendezők. Vagy, hogy miket bakiztak bele a színészek, mennyire tudták azonnal beleélni magukat, megtanulni a lépéseket, a mozdulatokat már elsőre. Az egymás vagy a szám fényezése igazából nem zavaró, különösen akkor nem, ha azt látjuk, ahogy SRK bosszankodik, mert nem tudja a kártyás trükköt úgy megcsinálni, ahogy szeretné, kérik tőle. Mert van ilyen. Csek. 

Legyen ez, ha már egy hónapja nem láttam belőle egy cseppet sem, lepotyogva az égből. Itt és most négy darab filmhez érkezik eső poszter formájában. Vegyük csak sorba őket. A TDP bemutatóig egy hét van hátra, annak érik a felkonf poszt, mert eddig el lett hanyagolva rendesen. A borító olyan igazi musicales hangulatú, a szexi Vidya Balanért meg nem csak én vagyok oda és vissza, hanem a többiek is. Aztán ott a Shortcut Rome, amiről ugyancsak nincs sok info itt a blogon, konkrétan egy darab se, bár ezt látva nem is érzek rá kényszert, ihletet, hogy változtassak rajta, ezen a helyzeten. Egyszerűen nem gyere be. A harmadik az EDT, a már jól körberajongott igen, amit nem ezért fogjuk szeretni, a semmilyen poszteréért, remélhetőleg lesz belőle még egy, vagy több. Az utolsó pedig az EMAET, ma is volt róla hírmorzsa, meg korábban meg még lesz is, amire tekintve (ofisöl?) rózsaszín vattacukor zizi nagynapszemcsi az egész, nagyszerű.