calacitra

Öltözz fel, mint Shah Rukh Khan. Hogyan? Ami biztos pont: a napszemüveg, az elmaradhatatlan, bár azt nem irigylem tőle. Nekem is van, hordom, mindig, ahogy ő. De azok a kabátok azokat igen. Nagyon elférnének a ruhásszekrényemben. Egyébként a Don 2-t promozza így mindenfele. Ergó fontos is a megjelenés. Az nem mindegy.

Nézem mi nem volt még, és akkor látom meg eztet, de ilyet, hogy ez hogy maradhatott ki. Fejbelövés. avi, mert egyszerűen nem mehetünk el how-to nélkül az év legtöbbet letöltött indiai zenéje (az Airtel felméréséből derül ez ki), a Chammak Challo mellett.

Tudod ez a dal, ami Shah Rukh Khan álomprojektjének a mega költségvetéssel bíró „india avatarja” a Ra One zászlóshajója volt, a film főmarketingje. Wanna be my Chammak Challo, oooo? Na ismerős már? Ettől a refréntől volt hangos egész India (meg a világ egy része), egészen egy évig, a mozi bemutatójáig és utána is még. A mai napig bezárólag, mert egy bizonyos Kolaveri Di minden eddigi rekordot (beleértve a CC-t is) túlszárnyal a népszerűségével, de ez már egy másik sikertörténet.

Itt és most azt láthatjuk, hogyan és miből lett a CC! Azaz picit formabontó kiadás ez is htmiib életében, mert most arra fókuszálunk, ahogy a zene készült, csak a zene, nem pedig a hozzávalók a táncok, a videoanyagok.

Három plusz egy betű. Akon. A siker forrása. Aki nélkül nem tudom lett e volna ennyire sláger, ennyire jó tömeg cucc a CC. Néha úgy vagyok vele nem, néha meg igen. Persze az indiai énekeseket sem nézem le, sőt, bárhol találunk egy olyan hangot, száz jobbat ott, mint amilyen a rappernek van. De Akon mégis csak hozott magával nem csak egy my president is black pólót, hanem magát, vele együtt egy kört, rajongói és utálói tábort, egy más világot. Egy új piacot (virágzik az üzlet).

S oké, nem ő volt az első, aki betette a lábát bwba külföldiként, de a többiekkel ellentétben, betört, befutott, azaz megcsinálta. Úgy, hogy a videó is mutatja, go all hindi, megpróbált kommunikálni valahogy az indiaiakkal. Nem csak azért ment, mert jó pénz volt neki, vagy egy új szegmenst látott benne, a lehetőségben, hanem mert a legjobbat akarta kihozni az egészből. Fogott egy papírt egy tollat és leírta, amit mondtak neki, majd el is énekelte. Riszpekt. De a vicces az, hogy működik is, nem. Hallgasd csak. A zene tényleg egy világnyelv.

Csalódás. Igen az. Pedig hagytam ülni a dolgot meg vissza is néztem még egyszer, kétszer, háromszor, de nem. El lett szúrva igazából. Talán a koreográfia a ludas, vagy talán Katrina Kaif unsexysége, nem tudom. Valahol nekem a zeneszöveg és a képi világ nem találkozik össze. Ebben látom a fő hibáját. 

És talán még igaza van azoknak is, akik azt írják róla, hogy több village style elfért volna még. Mert egyszerűen kiölték belőle, a karakterből, az eredetiből ezt, amiért lehetet nézni szeretni szerintem. A koreográfia is jobb volt ott. S bár a CC-ben is vannak jó pillanatok, a gyufa meggyújtása egy ilyen pl, de többre nem igen futja benne.

Most bárhogyan is vizsgálom, az eredetitől nem tudok elszakadni, meg nem is lehet. Mert ha van egy zene, amihez két videó készül, akkor zsigerből elkezdesz rollerezni azon, hogy mi a különbség közöttük, miben jobb az egyik a másiknál. Vagy csak én vagyok ilyen. Méjbi. De a baj az, ha attól eltekintek, akkor is kevés ez a mai item number mezőnyben.

Aztán ott van Kaif, említettem őt is, mint gyenge pont. Aki ezzel tényleg nem nyert meg magának. Pedig komolyan számoltam vele, ezzel a lehetőséggel. Még akkor is, ha tény, hogy ő nem tartozik a kedvenc a legjobb színészek(eim) közé. De mellette szólt az, hogy csinált egy Sheila Ki Jawanit ami siker lett, hatalmas siker a mai napig. Annyi biztos, hogy azokat a magasságokat ezzel nem éri majd (f)el. Erről most úgy ennyi meg a chameli.