calacitra

Or? Whaaa... Kiszivárgott vagy kiszivárogtatták indokoltan? Lényegtelen. Inkább élvezzük, amíg lehet.

A tények. A Housefull második részének premierje odébb van, idővel foglalkozunk is vele. Na jó az igazság az, hogy nem számítottunk arra, hogy most itt ebben a hónapban, a mai napon már lesz egy vid róla, belőle, bár kétes minőségben, de releváns tartalomként. Ilyen ez a bwszakma.

Hogy mit látunk? Akshay, Ritesh, John rázzák a parketten szemüvegben meg mindenféle színű öltönyben. A zene meg? Ismerős. A címben utaltam rá. Mégis BAND BAJGAYA PAPA KAA szól már  egy ideje a hangfalakból megállás nélkül. A jelszó: Sajid Wajid. Ők csinálják a zenét, tudod, akik legutóbb a Dabanggal nyertek Filmfaret. Húha, azaz.

Szórakoztató, táncolnivaló, bolond és egyben életerős muzsika is ez Pritamtól Mika Singh tolmácsolásában. Amit annyira szerettünk, hogy 2011 legjobb 20 dalának felsorolásában is helyet szorítottunk, vagy inkább ő magának. Pedig ha onnan (kontra oldal) nézem a sztorija szokásos: welcome zene n+1, a külföldön élőket, visszatérőket figurázza ki, ahonnan jöttek, ahogyan satöbbi. Nem újdonság ez. De azért a punjabi sangeet élénk érzésben verhetetlen. Pl akárhányszor halljuk mindig leterel a székről a parkettre, hogy danszolni van rá kedvünk újra és megint. Mi több, a videó sem csúnya, öröm nézni. Hogy te is szeretnél így táncolni? Én is.  

Ezt kérdezték meg majdnem mindenkitől, aki a díjátadó előtt a red carpet közelébe járt. Igazából teljesen feleslegesen. Mert valljuk be, mit érdekli Salman Khant az, aki meg jelölve lett éppen. Persze oké értem én, hogy nála blocbusterebb filmet senki nem csinált - olyan gyorsan - 2011-ben, senki, de hát ha egyszer nem jelölték, akkor nem. S azt hiszem Srk valamennyire  nagyképűnek, önzőnek tűnő mégis legfrappánsabb reakciója mutatja meg igazán, hogy nem kell rajta sokat  rollerezni, mert ez van és bumm. Vállvonogatással intézi el, még kommentár se kell hozzá. Persze ő megteheti (a jó baráti viszony befigyel, haha), míg a többiek csak rácsodálkoznak (komolyan), ragozzák satöbbi, de minek.

Ja és még valami. Tényleg egyszer lenne már egy olyan videó, ahol nem SK stb lenne a téma, hanem pl olyan filmekről beszélnének, kérdeznék a sztárokat, amik nem jutottak el ide, pedig igazán helyük lenne. Mint pl I am vagy Dhobi Ghat. Mert inkább Aamir Khanról legyen szó, mint Salmanról, nem? Van különbség. És folytathatnám a sort, a low budget filmekkel, a noname feltörekvő fiatal rendező és színészgnerációval, de ezekről csend van. Kár. Helyette nézzük inkább Salman Khan esetét az awardsokkal. 

2012 - JANUÁR

Rockstar 9/10 (BW, 2011)

Imtiaz Ali megcsinálta. Úgy, ahogy arra számítani nem is lehetett. Hiszen mindamellett, hogy egy rocksztárt keltett életre a vásznon, aki tényleg ott született meg előttünk - még gyerekfejjel jóformán, amellett egy igazán szép szerelmi történetet is adott a szemünknek. A legszebb az egészben pedig az, szerintem, hogy a kettőt egymás nélkül el se tudjuk képzelni. Így volt kerek egyszerűen, amibe még az is belefért, hogy a modell Nargis élete első alakításában akadtak pici zátonyra futások. De mégse süllyedt el, mert az élete (s az év) legjobb alakításával előrukkoló Ranbir Kapoor ott volt mellette és kihúzta mindig minden gyenge periódusában a vízből. Összegezve. Általában nem a rock az istenem, de itt nem tudok jobb szót rá mondani: elhittem a naiv, butuska rocksztári babérokra törő fiatal történetét. Aki, hogy még jobb legyen érzelmeket akar összeszedni, minél többet, minél fájdalmasabbat.       

Patiala House 5/10 (BW, 2011)

Akshay Kumar indiai féle krikettbe utazik. Vagy csak szeretne, mert apja nem engedi neki. Az irl család és ház fője inkább meghal, mint sem hogy fia nem hazai, külföldi színekben játssza ezt a felettébb fura játékot. Ez az alapsztori. E köré épül fel a patiala house. Lényegében mindenki fél az álmainak élni, vagy más tenni, mint amit az apuka mond. De. De a fiúnak esély nyílik arra, hogy szerepelhessen a válogatottban, és ezért mindannyian összefognak, érte, a családfő ellen. Hazudnak, mindent kitervelnek jó előre. Ami izgalmas is lehetne, de nem az. Ez nem a Chak de India, a Lagaan vagy a Dil Bole Hadippa. Ez a háromnak maszalaja, plusz drámával agyonöntve. Eléggé felejthető alkotás lett belőle, pedig a vezértéma (irl és krikett) többet ígért elsőre. Akshay Kumar meg hiába próbálkozik, egyedül kevés volt ehhez meg amúgy is az, upsz.  

Shor in the City 7.5/10 (BW, 2011)

Valahol jó látni ezeket az innovatív low budget filmeket, amik nincsenek kitapétázva sztárokkal, és még mellé nem is színesek, nem takaróznak rózsaszín felhőbe, már ami a sztorikat illeti. Itt pl. megint egy más világ, az a valós tükröződik vissza a vászonra Mumbairól. Ahol pörög az élet, mindig történik valami, most is pár figurával, akik megpróbálnak talpon maradni valahogy ebben az őrült városban. Három különböző történet van előttünk, amik egymással összefüggnek, ahol a káosz honol és uralkodik. Avagy karma is a bitch. Mert a rossz ha egyszer megtalál, akkor onnan nehéz kikeveredni. Nekik sem sikerül. Álmaik azért vannak, de látszik, hogy ez nem ámeriká, itt nem könnyű azt megvalósítani. Ha külföldről jössz haza, úgy is érhetnek meglepetések. Ha oda születsz és sportoló lennél, a tehetséged nem minden. Ha pedig tényleg a sötét sikátorok a te hazád, akkor csak egy esélyed van, maradt hátra. Az pedig a küzdés. De a SitC azért nem veszi ennyire komolyan magát, sőt. Humoros oldaláról közelíti meg a dolgot, de úgy, hogy érdekeljen is az összes életsztori, hogyan fog majd a végére pont kerülni. Egy káosz komédia a javából, de még milyen…       

Ilyen az amikor Mohit Chauhan szépen, lágyan, könnyedén énekel. Nagyon jó. Messze a Tere Naal Love Ho Gaya ost legjobb darabja, nálam a többit simán előzi, megeszi reggelire, mint ti a calacitrat szoktátok yikes. Egyébként elsőre teljesen fura volt így hallani az énekest, megmondom miért. Mert a fülem már hozzá szokott a kemény, rockorientált sadda haqra (2011 legjobb zenéjére). Pontosabban arra, amit ott varázsol, művel ő a hangjával, amivel karcol ott szó szerint meg lázad. Írtam is róla, emlékeztek? Na de az már a múlt. Ugorgyunk is. Mert itt ezzel a Jeene Devel bizony 2012 egyik legjobb dalát hozza el, az a nagy megérzésem, teszem hozzá: már megint. Kiváló.