calacitra

Írhattam volna aláfelémellé a Kick mindentvívő, extravaganza jelenetére, ahol Salman alias Devil úgy kell át a vonat előtt, a vasúti átjáróban, hogy ahhoz bw színésznek kell lenni minimum. De ez nem jelenti azt, hogy Indiában ne lenne egy őrült figura, aki mégis bevállalná, hogy utána csinálja, mert ha ő igen, akkor ő miért nem. Nyilván fakeíze van, bár legalább a kerékpárral nem tetézik, mert az úgy maga lenne a film és már hihetetlen is. Habár... de ezt már mindenki döntse el maga miben és minek hisz. 

Dhanush és Anirudh legújabb kollabirációja felülírja mindazt, amit korábban felülírtak. Eszméletlen jó a páros, olyan, mint a borsó meg a héja. Talán külön-külön nem is érnek annyit, mint együtt. Hiszen ekkor vannak igazán elemükben, és úgy érezni, hogy kifogyhatatlanok, nem lehet őket megállítani.

A Velai Illa Pattadhariban pedig ugyancsak ez történik. És ott folytatják, ahol a Moonu és az Ethir Neechal (két szám volt közös ott, de az háháhá) után elköszöntek egymástól.

Nem mellesleg Dhanush színészi karrierjének 25. filmje ez a VIP, amit úgy koronáz meg, ahogy azt a legnagyobb se szokták, és nem is tudják. Az Udhangada Sanguról persze tudtuk, hogy dalban simán ott a helye az idei felsőtíz tamil filmzenék krémjében, írtunk is róla, de hogy a hozzá készült betét minden képzeletet felülmúlóra terjesztik fel, azt nem láthattuk előre.

Talán jobb is. Mert így szem nem marad szárazon, nyelni is elfelejtesz, és már csak ebből akarsz csak többet. És ezt úgy, hogy akár te is kipróbálhatod otthon, csak pár haver meg egy tető kell hozzá, ahol szét lehet veretni a veretést, pasztmek.

A trailer óta eltelt kis idő alatt Shahid már az összes körmét lerágta, és csak arra vár, hogy minden csapból ő szóljon és nézzék is majd meg legújabb dobását, ami a soron következő tűzoltási kísérlete a karrierje Várójában. A kérdés az, hogy ez is marad, egy beválthatatlan üveg ígéret vagy több lesz annál. Az biztos, hogy a mozikat nem e miatt fogják megrohamozni az emberek, bár Shraddha Kapoor, jelenléte, és a tény, hogy a hírek szerint dalra fakad, azért sokat dob a megnézési közösbe. Meg amúgy is Vishal a rendező érti a dolgát, ő az adaptációk Bastille-i szigetfellépése. Mi komolyan hiszünk benne, hogy nem fel, hanem el fog sülni. Bár nem mindenkinek és mindenkinél, de a rétegfilm már csak ilyen. A videó pedig ígykészültben utazik, picit közelebb hozza, bemutatja, a színfalak mögé enged bepillantást nyerni.  

A tamil hiphop él. Még akár örök is lehet. Ehhez Hiphop Tamizhanak még van és lehet beleszólása. Legyen is. Habár új dala első fülre nem lett a miénk teljesen.

Talán azért is, mert az ő hangja nekem valahogy jobban belesimul a még még még osztásba, abba, amit tényleg az Iraivaval is képviselt. Karcosság, kőkeménység, badass érzés. Jóllehet a VPV sem egy amolyan új fecske, csinált már hasonlót, ilyet pl, viszont tartom, hogy a helyes út az nem ez az út. 

Persze a dalüzenet, annak lényege és fontossága most sem szenved csorbát egy fabatkányit se, nem veszített értékéből a Vaadi Pulla Vaadira se. Ezt mindenképpen jó látni, hallani. De mainstreamebb már, sokkal, populárisabb az egész körítés, ami nem igazán tesz jót az új Hiphop Tamizha dallal.

Mégis ellenszegülni se lehet neki. Azt felelni rá, hogy hát minekvan. Mert azért szeretem, amit ez a srác egymaga (one-man show) a hátára vesz a tamil zeneéletben. Nem reformálva, de Anirudh nyomdokában, vagy már előtte is üde színt pumpál a szitárok és quawalik hazájába. Csak így tovább és előre!

Az, hogy valaki a ringben erős, attól még az életben lehet gyenge. #wannabecoelho Én legalábbis ezt szűrtem ki a soron következő Mary Kom dalelőzetesből. Meg azt, hogy senkinek sem könnyű (klisérelé kiakadva), küzdeni, küzdeni és küzdeni (is tudni) kell. Mary Kom-t pedig ebből a fából faragták, még kapott is pár pofont, a földre került, de aztán felállt.

A mikronfon mögött Sunidhi Chauhan.