calacitra

Sajid Khan visszahozza 83 klasszikusát néhol újragondolva más szereplőkkel. Az utóbbi idők rímékeit látva van remény, az már más kérdés, hogy Ajay Devgan filmjei ellen be vagyok oltva, mert csinálhat akármit, mert olyan mintha nem csinálna semmit. Talán majd a telugu és tamil filmeken edződött Tamannaah meggyőz, hogy vele aztán néznivaló lesz ez a Himmatwala, a többi meg nem számít. Ahogy az se, hogy Kajol kiverte a hisztit, mert a pletykák szerint férje is kinézte magának a színésznőt. De ejnye Ajay.   

Lehet feburár, lehet március, vagy akár április. De Neil Nitin Mukesh állandó.

2012-ben sokat nem láttuk mozivásznon, de most 3 hónap alatt 3-szor is lesz rá lehetőségünk, először David, majd 3G, végül ez. Bepótoljuk na a tavalyit is, annyira hiányzott már úgyis (not).    

Shanjay Leela Bhansali új filmje (legutóbbi a 2010-es Guzaarih volt) csak november végén érkezik a mozikba, de már most arról cikkeznek, hogy vajon mi lesz a történet, van e valami Deepika és Ranveer Singh között (van, nincs, nincs, van), és nem utolsó sorban még egy plakát is pont most került elő valahonnan. Jó időzítés, taps. Egyébként meg tetszik is a rusztikussága, a színvilág, vagy ahogy éppen a színészek helyezkednek el rajta. Mondom a sztori titok, de sokan úgy vélik valami bw Romeo és Julia-szerű saga lesz, vagy nem. Az biztos, hogy szerelemből nem lesz hiány (szívalakú tetkó).

A Race 2 azt nyújtja, amit ígér: szokatlan castot, egzotikus helyszíneket, autókat, boom goes the dynamite pillanatok sorát, bosszút, vágyakat, szerelmet, sok jó zenét, na meg egy kis izgalmat, már amit a történetből ki lehet facsarni.

Írta ezt valaki dióhéjba a megjelenést követően (tegnapi premierre való tekintettel) a Race folytatásra. Ami mondhatni pozítiv, három pont az ötből, habár ettől eltekintve bőven vannak negatív kritikák is rá. De igazából ezen se lehet meglepődni. Az Abbas-Mustan tesók filmjei már csak ilyenek. Kicsit bé, de az övék. És akik szeretik, meg a Race első részét szerették, azok ezt is fogják. Ennyire egyszerű ez. Nem kell világmegváltást várni, és jó lesz az.

Bár mi így is meg úgy is várjuk, mondhat akárki bármit. Addig meg lássuk hogyankészült az év egyik leghangosabb, karcosabb, nézettebb dalbetétje a bícsen. Amiből kiderül, hogy miért is tartják meg a partyt, ki mennyire élvezte a forgatást, vette jól az akadályokat, tanulta meg a koreot könnyen-gyorsan, sötöbö. Hajtás utána. 

Vagy mondom inkább úgy, hogy Madhuri Dixit visszatér a mozikba. Inkább. Hat év szünet után láthatjuk tehát újra a mozivásznon, Anubhav Sinha rendezésében egy olyan filmben, ami a hírek szerint eléggé nőközpontú lesz. Egyáltalán nem elbűvölő, meseszép, amilyen bw, éppen ellenkezőleg természetes, valóságközeli, csoportcentrikus dráma (based on true storyféle), amit dél-Indiában forgatnak le soksok nővel, annál is kevesebb férfival. 

A legújabb posztermorzsán szereplő véres sarló pedig egy szimbolikus ábrázolása is lehet a Sampat Pal vezette csoport mottójának. Ami szerint ideje már 'levágni' a bűnözés, a női erőszak és megannyi igazságtalanság gyomnövényeit ebből a csak férfiak által uralt társadalomból. Na igen.

És lehet pár éve úgy gondoltam volna, ez (a Gulab Gang) nem fog nagy és hosszú utat bejárni a kasszáknál meg bevonulni a bw filmtörténelembe, de az utóbbi idők eseményei hatására mégis, pont hogy van rá esély. Hiszen ennél aktuálisabb és ezért is izgalmasabb filmet nem is lehetne kitalálni most az indiai mozikba. Szóval legyen csak kemény, kendőzetlen, természetes, legyen olyan, amilyen valójában India, ne színezzen rajta sokat, mert nem érdemes. Legyen, néha ez is kell, nem mindig a masala.