calacitra

Így néz ki az, amikor összeálltok néhányan, elmentek Goara, hogy ott bw zombifilmet (zomkom) forgassatok. Kevés duma, több behind the scenes, zsír. Én meg akár lettem volna zombi is szívesen, jó mókának tűnik. Saif azzal a hajjal még mindig a gyengém.

Verdikt. A trailer, a dalbetétek is meghozták már absolute a kedvemet rá, de ez a #hogyankészült után, láttán megváltozott. Annyival, annyiban, hogy ezt moziban kell látni, az a fajta, nem only dvd. Guilty pleasure lesz, az a hipotézis.  

Eléggé érthetetlen, számomra legalább is, hogy a Cocktail után nem keresik bw -szerte ajánlatokkal. Csak a magazinok vannak neki, akik igen. És jó, persze az se rossz pénz, hype meg stb, de inkább filmben szeretnénk viszont és újra látni.

Egyébként meg annyira gyönyörű, hogy szebb már nem is lehetne. Szerelem szeretem kell nekem.

Az amerikai Time magazin szokása szerint (10 éve már) összebrainstormingolta a világ 100 legbefolyásosabb emberét, majd listázta, közzétette. És aztán mindenki erről beszélt.

Az idei különleges kiadás hétféle címlappal jelent meg. És érdekesség, itt jön a képbe bw, hogy az egyiken Aamir Khan feszít, a kedvenc bw színészünk. Ez azért erősen kurvajó dolog. A választás persze nem véletlen, elsősorban a tévé showja a Satyamev Jayate miatt érdemelte ki.  Ahol, ahogy írják is, Indiát India legmélyebb, eltitkolt, társadalmi és más gondjaival, problémáival szembesítette. Nem akart megoldásokat találni ezekre, inkább feltette azokat a kérdéseket, amiket addig senki nem mert feltenni. Amiért riszpekt.

És mindehhez teszem hozzá halkan, hogy jövőre folytatja is, jön a második évad. Ez a címlap meg, hogy itt van ő, gyönyörű.   

Saqeeb Saleem az ígéret (a Mere Dad Ki Marutiban jót alakított), Rani Mukherji a díva, Nawazuddin Siddiqui a jövő. És ők kérem mind ott lesznek a Bombay Talkiesban, nem csak ebben a dalbetét promóban. Meg rajtuk kívül még sokan mások, mint Amitabh Bachchan, Randeep Hooda vagy Katrina Kaif is. Aztán kapaszkodjatok, mert egyes hírek szerint még Aamir Khan és Shah Rukh Khan is feltűnik majd a filmben, csak Salman nem (vajon miért, haha). Ó igen.

De rátérve picit az Akkad Bakkadra is, ami első fülre nagyon kis egyszerű darab hatását kelti az emberben Mohittal a miki mögött. Olyan visszafogott-féle, sokadszorra visszajátszva meg pláne. Amit Trivedire amúgy is eléggé jellemző ez a babapopsi puha dallamstlye, szóval ha nem tudnánk, hármat találhatsz, rá lehet hibázni. Ezért nem tartom feltétlenül rossz zenedarabnak, bírom is az ilyet. Más miatt inkább vagyok meglepett. Mondom is tovább, hogy miért.

Lehet most nem érteni velem egyet, de én úgy gondolkodtam előre, hogy a 100 éves indiai film megemlékezésére, tisztelgésére, e kivételes alkalomból azért néhány igazi desi muzsikánk csak lesz a zenei összes repertoárban. Erre alig-alig köszön vissza valami abból. Persze oké, mondhatod ez csak nekem volt ennyire evidens, és semmi nem zárja ki, hogy ne legyen elég desi így is, e mellett, ezen kívül. Meg így szép ez, ahogy van. És az is, csak a szívemnek hiányzik az bwnak az a része. De befejezem, talán érthető mit akarok, mit is akarok pontosan még ettől a filmtől látni, hallani.  

A hét bw hírét szolgáltatta, hogy bejelentették, a Bombay Talkies menni Cannes, tehát ott majd így (vele) ünneplik meg a 100 éves indiai filmet. Ami azért szép gesztus. Éljen és taps. Szóljon is neki, belőle, tőle, általa, Amit Trivedi és Kavite Seth előadásában a Murabba filmzene.

Zárjuk le ezt a hét napot vele könnyen, egyszerűen mintha mi sem történt volna, és hallgassuk, felejtsük el három percre mi az ami még megint következik csak holnaptól. Tetszik.