calacitra

Na akkor, azt hiszem valahol itt hagytuk abba pár nappal azelőtt. Úgy igen. Azóta azonban változott a helyzet picit. Annyiban pont, hogy a film megtekintése után (Lovely - 2012; tollywood) kénytelen voltam megcsalni a korábbit ezzel a muzsikával. Viszlát exem!

Perszepersze, mindkettő szerelem félre értés az ne essék, de mind zenei mind a koreográfiai pontszámokban több adható a Ninnu Cgusinara. Azaz jobb, királyabb, faszább, érted. De ez mit is jelent pontosan?

Hallgatni és nézni (ez utóbbi a filmre nem nagyon igaz) is védőitalforrás, és ezt nevezém én képkockapontosan jó tipikus echte indiai dalbetétnek. Ilyen az, ilyennek kell lennie. Tehát kellően humoros, színes, őrült, spéci mozdulatokkal megszerkesztett darab, ahol összesen kettő, mondom kettő színész is elég ahhoz, hogy elrabolja a figyelmed teljes spektrumát arra a  pár percre. És ez nagy fegyvertény. Ami közbe, ha hangosan gondolkodom tökre elvárható és minimum az összestől, ami made in India filmeket tekintve.

Ránáránáráná.      

Mintha csak tegnap lett volna július. Vagy nem. Most azonban következzen egyenesen délről(indiai) Tollywoodból, telugu nyelven egy olyan betétdal, ami képes volt eladni a filmet (a Lovelyt). Tökegyedül. Nem is kellett több, a trailer már túl mainstream, ez lesz a #mitnézek mostanság majd 3 órában. Mert ahogy egy jól szituált, rendkívül tapasztalt kolléga mondta egyszer: hosszúak az éjszakák. Jogos.

Amúgy biztos felhoztam már 75168-szor, de azt szeretem még mindig a déli filmekben, hogy változnak-átváltoznak, a nyugat beköszönt oda is, viszont indiainak jobban megmaradnak, mint bw társai.   

A legutóbbi poszthoz visszacsatolva picit. Lehet, hogy az igazi Cannesba nem indul bw, nem is fog soha, de amíg ilyen filmeket is tudnak készíteni addig ki nem szarja le ezt. Persze az hatalmas dolog lenne, valami változást hozna a gyárba, az emberek agyába, hogy nem is olyan rossz az, mint amilyennek hiszik. Mert nem az. A Miss Lovely előzetese is megmutatja, hogy ilyen és milyen tartalékok, feltörekvő színészek (a Kahaani szereplője itt is ász lesz), ígéretes szkriptek akadnak már manapság bwban. A GOW, a Peddlers után pedig büszkének lehet lenni rá. Komolyan egy forintot nem tettem volna erre, hogy ez ennyire adhatja majd, még a poszternél is nyugodtan kijelentettem, hogy nem rohannék a moziba utána. És most tessék. Itt van ez. Nagyon megfogott. A sztorit körvonalaztam, nem ismétlem el, meg nem is kell, látni lehet ebből világosan. Jó lesz ez, na. A három cannesi indulót azért szívesen nézegetném. Minél előbb, ha lehet. 

1980, C 'grade' indiai filmek, két testvér, és egy nő. Ez a Miss Lovely, Ashim Ahluwalia filmje, amit valamikor mostanság Cannesban is vetítenek itt-ott. A rendező annyit elmondott a sztoriról, hogy a fent már említett időben és helyen mocskos horrorokat, erotikus társadalmi drámákat termel ki a producer testvérpáros. Akik így szépen is élik az életüket, amíg meg nem jelenik a Miss és akarva-akaratlanul közéjük nem áll. És főleg az ezután történtekről mesél a film, Miss Lovely szemszögéből, a testvérekre tett hatására, hatásáról.

Ashim leszögezte pluszba, hogy a plakátból nem kell messze menő következtetéseket levonni. Hisz nem azt kapjuk, amit itt látunk, és tévedünk, mikor azt gondoljuk, hogy itt betekintést nyerhetünk eme filmkészítésbe. Csak arról szól, azokról, akik benne vannak, de a központi figura és a történet mozgatórugója az a címben is olvasható MissL. Ezek után lássék poszter. Vélemény? Nagyon nem rohannék utána. Nem ez láttán mondom, hanem a sztori miatt se.